Jób könyve az első a bölcsesség könyvei (tanítói könyvek) között az ÓSZ-ben, a másik kettő a Példabeszédek és a Prédikátor. A bölcsesség irodalma – amelyre az ÚSZ-ben Jakab levele a példa – az emberi tapasztalat nagy területét öleli fel, rövid, tömör mondásokat (példabeszédeket), rövid tanulmányokat, monológokat (magánbeszéd) tartalmaz, és mint Jób könyve, drámai formát ölthet.
Bár a könyv nem nevezi meg a szerzőt, az Ez 14,14.20 és a Jak 5,11 azonban mint történelmi személyt említik Jóbot. Hogy a pátriárkák korában élhetett, arra magas életkorából következtethetünk, valamint a könyvben található különböző földrajzi utalásokból, továbbá abból, hogy a könyv sem a törvényt, sem a szent sátort, sem a templomot nem említi. A könyvben Isten lényének, az embernek, Sátánnak, igazságosságnak, megváltásnak és feltámadásnak magasrendű bibliai megfogalmazását találjuk, és ez mutatja, hogy ebben a valószínűleg ősrégi időben milyen széles körű kijelentést kaptak Istentől, még a Szentírás megírása előtt.
Jób könyvének tárgya Isten gondviselő és igazságos kormányzása azzal az ősrégi kérdéssel kapcsolatban, hogy miért kell az igaz embernek szenvednie. Erre a problémára sem Jób, aki önmagát igazolta, sem három barátja, akik bűnnel vádolták öt, nem találták meg a választ. Elihu, aki úgy magyarázta Jób szenvedéseit, hogy Isten megtisztító szándékkal fenyíti őt, magasabb színvonalat képviselet, de a helyes feleletet ő sem találta meg.
Csak miután Isten kijelentette Önmagát felségében és hatalmában (38-41. fej.), akkor fordult el Jób – aki bár „feddhetetlen és igaz" volt – saját jóságától, és vallotta meg: „Hibáztatom magam, és bánkódom a porban és hamuban" (42,6). Azután azonban, amikor meglátta, hogy ő valójában rosszabb mindannál, amit valaha cselekedett, Isten kihozta Jóbot a szenvedésektől, új áldásokban részesítette, és helyreállította. Figyelemre méltó messiási helyek ebben a könyvben: 9,33; 16,19; 19,25; 33,23-24; 36,18. A 28. fejezet gyönyörű fejtegetést tartalmaz a bölcsességről, a 38-41. fejezet pedig nagyságában felülmúlhatatlan költészet.
A könyv hat részre osztható:
I. Előszó, 1-2.
II. Jób és tanácsadóinak vitája, 3-31.
III. Elihu beszéde, 32-37.
IV. Az Úr szól, 38-41.
V. Jób bűnvallása, 42,1-6. VI. Végszó, 42,7-17.