Azt hiszem, sokkal többet érhetnénk el egy kis bölcsességgel. Nem harcolunk senkivel, csupán világosságra hozzuk az igazságot. 1942-ben olvastam egy cikket a „Pünkösdi Evangélium” című újságban egy szolgáló-testvérről, aki rengeteg római katolikust nyert meg Krisztusnak itt Amerikában. Ő mondta: „Először is; sohasem mondom nekik, hogy valamit rosszul csinálnak. Nem jó vallási dolgokban vitatkozni, merő időpocsékolás. Megkeresem azt a pontot, ahonnan könnyen megértetem magam velük. A római katolikusok esetében ez a pont: Mária. Azzal nyerem meg a figyelmüket, hogy azt mondom nekik, jobban hiszek Máriában mint ők. Ezt nem értik, így odalapozok az Apostolok cselekedeteihez és megmutatom, hogy Mária ott volt a felházban és betöltekezett Szent Szellemmel. Én is követtem őt, betöltekeztem Szent Szellemmel és szólok nyelveken. Ahogy megértik, hogy Mária ott volt a felházban ők is készek odamenni. Nem merem elmondani nekik, hogy előbb meg kell térniük, csak azt kérem, hogy térdeljenek le - azt nem bánják -, így tehát imádkozunk. Elmondatom velük először a bűnösök imáját, azután pedig azonnal a Szent Szellem keresztségért imádkozom, hogy nyelveken szóljanak. Ha ez megtörtént, már jó úton vannak.” Ez aztán bölcsesség, nem? Olyan bölcseknek kell lennünk, mint a kígyó és olyan ártatlanoknak mint a galamb. Az utolsó gyülekezetben, amelynek pásztora voltam, meglátogattam egy házaspárt, ahol a feleség már megtért, a férj még nem. Hívtam őket a gyülekezetbe, de a férfi nem akart eljönni, bár régebben látogatta az összejöveteleinket. Annyira ellentmondásos volt, hogy arra gondoltam, talán tettem vagy mondtam valamit, ami visszatetszést keltett benne, ezért elnézést kértem.
· Nem, nem Hagin testvér - mondta -, nem ön miatt van. Elmondhatom, miért nem megyek. Ha elmennék a gyülekezetbe, megtörténhet, hogy meggyőződésre jutok.
· De hisz éppen azt akarjuk - szóltam.
· A feleségem - folytatta - épp ma a reggelinél kérdezte, hogy miért nem tértem még meg. Ő még nem tudja, és kérem, ne is mondja el neki, de már hetekkel ezelőtt leszoktam a káros szenvedélyeimről, azonban mindig visszaesem. Megpróbáltam, de semmi értelme sincs az én odamenetelemnek. Nekem egyszerűen nem megy.
Az igazság azonban az, hogy semmit sem kellett volna feladnia vagy abbahagynia ahhoz, hogy megtérjen. A rómaiakhoz írt levélben az áll: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol.”
Ez tehát az igazi megvallás, melyet a bűnösnek tennie kell. Eddig a Sátánt szolgálta. Isten szemében egyetlen bűne van, hogy Jézus Krisztust, mint Megváltót és Urat elutasította. Isten azt kívánja, hogy vallja meg Jézust Úrnak. Ez a valóságos megtérés. Ez a valóságos hit. Azt kell megvallania, hogy Jézus Krisztus Úr és az ő Megváltója. Hagynia kell, hogy Jézus uralja a mindennapi életét. Megvallani, hogy Jézus az Úr: ez az evangélium szíve. Figyeljétek meg: „...ha a te száddal vallást teszel.” Tehát hangos megvallásra van szükség, az ajkaknak formálniuk kell a szavakat. Ez a megvallás nemcsak a megtérő személy érdeke, de szükséges a körülöttünk levő világ és a Sátán miatt is, aki mindaddig uralkodott a bűnös életén.
