(6,14) Az istentiszteletet tehát visszaállították Jeruzsálemben, az istenuralom (teokrácia) azonban nem állt helyre. A babiloni fogságból visszatért maradék a pogányok engedelme folytán élhetett az országban, bár kétségkívül az Úr gondviselése alatt, mígnem eljött a Messiás, és Róma – a negyedik pogány világhatalom–katonái meg nem feszítették Őt (Dán 2,40; 7,7). Rövid idővel később (Kr. u. 70-ben) Róma elpusztította a várost és a templomot.
(9,8) A héber jated szó (szó szerint „sátorcövek" vagy „szeg") a száműzetésből visszatért maradékra vonatkozik. Az Ézs 22,23.25-ben Dávid házából való Eliákimra (Joákim) utal. A Zak 10,4-ben valószínűleg Messiásra vonatkozó jelentése van. Ez a szó olyan személyre való gondolatot jelent, akire rá lehet bízni a hatalom gyakorlását, és akiről feltételezhető, hogy határozott jellemű.