Amint teljes nappal lőn, hátranézett, nem azért mintha vissza kívánt volna térni, hanem, hogy lássa, mily veszélyeken haladt a sötétben keresztül. Így még tisztábban kivehette egyik oldalon a mélységet s más oldalon a mocsárt; látta, mily keskeny az ösvény, mely e kettő között elvezetett; látta messze távolban a manókat, mezei ördögöket s a mélység sárkányait: mert habár a szürkülő napvilág visszariasztá őket, mégis megjelentek előtte, amint meg van írva: "ő a setétségből kijelenti a mélységes, titkos dolgokat; és megvilágosítja a nagy homályos dolgokat." (Jób 12,22)
Keresztyén mélyen megindult magános útjának minden veszélyeiből való megmenekedésén; oly veszélyekből, melyektől habár előbb jobban félt, de most a nap világánál azokat világosabban felismerte. Most a nap is felkelt; új kegy Keresztyénre nézve. Mert ha Halálárnyék völgyének első része veszélyes vala, úgy e másik, melyen még át kellett hatolnia, sokkal veszélyesebb volt; ez azon helytől, melyen most állott, egész a völgy kijáratáig úgy telve volt csapdákkal, fogókkal s hálókkal, más oldalon pedig lyukakkal, gödrökkel s meredek helyekkel, hogy azon esetben, ha itt ugyanolyan sötét lett volna, mint az út első felén, ha ezer lelke van is, el kellett volna vesznie. Most azonban, mint említénk, a nap felkelt s Keresztyén így kiálta fel: "az ő szövétneke az én fejem felett fénylik, melynek világosságánál a sötétségben járok." (Jób 29,3)
E világosság közt érte el Keresztyén a völgy végét. Láttam itt álmomban csontokat, hamut s zarándokok megcsonkított testét‚ kik az előbbi időkben jártak ez úton. Míg ennek okán gondolkoztam, nem messze előttem egy barlangot fedeztem fel, melyben régenten Pápa és Pogány nevű két óriás lakott, kiknek hatalma és zsarnoksága sok zarándokot fosztott meg életétől. De Keresztyén e hely mellett minden nagyobb veszély nélkül haladt el; ezen kissé csodálkoztam is.
De azóta tudtam meg, hogy Pogány néhány nappal előbb meghalt, s a másik, habár még életben, de öregedőfélben van, s a sok, őt ifjú korában ért erős támadások s bántalmak miatt lelkileg oly gyönge s testileg oly béna, hogy most alig képes egyebet csinálni, mint barlangja bejáratánál ül s beleköt az elhaladó zarándokokba, s körmét rágja haragjában, hogy hozzájuk nem férhet.
S így láttam, hogy Keresztyén folytatta útját, jóllehet kissé megdöbbent, midőn a barlang nyílásánál észrevevé az öreg embert; különösen midőn ez, habár nem követheté, így szólott hozzá: "soha sem lesztek jobbak, míg többeket is meg nem égetnek közületek." De Keresztyén hallgatott, szívélyesen reánézett, s továbbment anélkül, hogy baj érte volna, énekelve:
Csodák csodája, bátran mondhatom,
Hogy általestem ennyi sok bajon.
Áldott legyen a keggyel teli kéz,
Mely elhárított rólam annyi vészt.
Ördög, pokol, bűn, éj veszélye várt
Minduntalan, míg jártam a határt.
Ösvényemen tőr és csapó feküdt
S fenyegetett, méltatlant, mindenütt,
És összezúzhatott vó'n – összetépett...
Úr Jézusé az érdem, még hogy élek.
