A fegyvereink
Az Egyház harca szellemi harc, ellenségünk szellemi, a Sátán, fegyvereink is szellemiek. A Jelenések könyvének 12. fejezete a végidők Izraelét úgy írja le, mint egy nőt, aki erős fájdalom és kiáltások között vajúdik, miközben a Sátán előtte áll, hogy a születendő gyermeket, a Messiási Birodalom Izraelét lenyelje, amint megszületik. Már-már láthatjuk felsejleni magunk előtt ezt a képet napjainkban a híradók mögött. Ekkor azonban szellemi háború tör ki, melynek végeztével Isten angyalai levetik a Sátánt a földre. E győzelem mögött azonban szellemi fegyvereiket használó emberek állnak: „Ekkor egy erős hangot hallottam az égben: Most valósult meg a mi Istenünk szabadítása, ereje és királysága és Messiásának hatalma, mert a mi testvéreink vádlója, aki éjjel-nappal vádolta őket a mi Istenünk előtt, levettetett! És ők legyőzték azt a Bárány vére és tanúságtételük szavai által, és nem szerették a lelküket egészen a halálig!” (Jel 12:10–11, kiemelések tőlem.)
Az itt említett három fő szellemi fegyver: 1. a Jézus vérébe vetett hit, ) amely a bűnök bocsánatára ömlött ki, és képes legyőzni a vádlást, a bűntudatot; 2. a tanúságtétel), vagyis az evangélium hiteles hirdetése); valamint 3. az önmegtagadás) – amelyről Jézus annyit tanított –, mégpedig mindvégig). Nem véletlen, hogy a Sátán éppen ezeket a fegyvereket igyekszik a leginkább kicsavarni a kezünkből.
Pál apostol az Efeszosziakhoz írt levél 6. fejezetében tanít a szellemi harcról és fegyverekről. Itt kiemeli, hogy nem test és vér ellen, azaz nem látható, fizikai ellenség ellen harcolunk, hanem szellemi szinten. Küzdelmünket ott birkózásnak) nevezi, amelyet gonosz angyalokkal és démonokkal folytatunk. A birkózásra jellemző, hogy az ember néha alulra is kerül. Ezen nem kell meglepődni – de ha egyik vállad a földön van is, a másikat már ne engedd lenyomni! Az alatt ott van Jézus keze – nem tehet le kétvállra a Sátán!
Ebben a részben Pál felsorolja Isten teljes fegyverzetét, melyet hordanunk kell. Utolsóként említi az imádkozást, amelyről fontosnak tartja kiemelni, hogy minden) időben, minden)fajta imával, minden) szentért, minden) kitartással kell imádkoznunk. Négyszer ismétli meg a minden) szót! Máshol ezt írja: „Szüntelenül imádkozzatok!” (1Thess 5:17), Jézus pedig azt mondta, „mindig imádkozniuk kell, és nem szabad feladniuk” (Lk 18:1). Ez szintén nélkülözhetetlen szellemi fegyver az előttünk álló harcban.
Végül Dániel böjtjére szeretnék még emlékeztetni, aki Jeremiás próféciáit tanulmányozva felismerte, hogy a beteljesedés évében él. A legtöbb ember egy ilyen felismerés hatására elégedetten hátradőlne a foteljében, és azt mondaná: „Milyen nagyszerű! Szemtanúja lehetek Isten ígérete beteljesedésének!” Dániel azonban nem testi módon gondolkozott. Tudatában volt annak, hogy az ígéretek nem automatikusan valósulnak meg, hanem harccal kell birtokba venni őket. Ezt nehéz megérteni testi logika által. Hiszen Isten képes mindent megtenni, ugyan mi szüksége a mi küzdelmünkre, imánkra, böjtünkre? De ha nem értjük is, a Biblia akkor is kijelenti: ez így működik. Ha nem értjük is, mégis tegyük meg, ahogyan Dániel is: „Dáriusnak, az Asvérus fiának első esztendejében, aki a Médiabeliek nemzetségéből vala, aki királlyá tétetett vala a Káldeusok országán; uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, amelyről az Úr igéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelnie Jeruzsálem omladékain. És orcámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban. És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, aki megtartja a szövetséget…” (Dán 9:1–4)
