A Prédikátor cím a Septuagintából, az ÓSZ görög fordításából származik, és a kohelet héber szó visszaadása, ami szerint a könyv szerzője tanító vagy prédikátor. A Prédikátor nagy része önéletrajz, Salamonnak, a „Prédikátornak... Jeruzsálem királyának" (1,1) azokat a tapasztalatait tükrözi vissza, melyek megerősítik a témáját: „Felette nagy hiábavalóság... Minden hiábavalóság!" (1,2). Salamon „hiábavalóságnak" nevezi mindazt, ami üres, maradandó érték nélküli, csalódáshoz vezet.
A Prédikátor annak az embernek a könyve, aki a „nap alatt" él és az élet dolgairól gondolkodik. A filozófia, amit itt kifejt, nem akar kijelentés erejével hatni, de olyan ihletett szavak ezek, melyek alkalmasak a mi tanításunkra is. A világ egyik legbölcsebb emberének világnézetét tükrözik, aki tudta, hogy van egy szent Isten, és Ő minden dolgot előhoz ítéletre. Kulcsszavak: „a nap alatt", „és láttam", „mondtam a szívemben". A könyv hangulata általában szomorú; a „foglalatosság" 23, a „gonosz" 22, a szellem (lélek) gyötrelme" 9 alkalommal fordul elő; hangsúlyos szavak még: „bánat", „búsulás", „nyomorgatás". Az utolsó fejezetben eljut arra a megállapításra, hogy az ember fő dolga az istenfélelem és az Ő parancsolatainak megtartása.
A Prédikátort a következőképpen lehet felosztani:
I. A prédikátor tapasztalatai a földi dolgok hiábavalóságáról, 1-4.
II. Figyelmeztetések e tapasztalatok fényében, 5-10.
III. A végső következtetés e tapasztalatok után, 11-12.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
