Emlékszem, amikor lejöttem a gyötrelem ágyáról és visszamentem a középiskolába, pontosan olyan magas voltam, mint most, de csak 45 kilót nyomtam. „Sétáló Csontváznak” neveztek. Egy nap az igazgató behívott az irodájába és így szólt:
· Komolyan gondolod, hogy iskolába kell járnod? Minden tanárnő halálra van rémülve, hogy egyszer holtan rogysz össze az osztályban. Megkérdezték a doktort, és ő mondta, hogy valószínűleg ez fog történni; mire halálra rémültek. Az a helyzet, hogy én magam is beszéltem már az orvossal és nekem is mondta, hogy semmiképpen sem kellene két mérföldet gyalogolnod az iskoláig és ott lépcsőn járnod. Azt mondja, téged csak az akaraterő tart fönn, és a legjobb esetben még 90 napod van hátra. Még most is azt hiszed, hogy járhatsz iskolába?
· Mr. Smart, - feleltem erre -, én nem akaraterővel tartom magam, hanem hitben járok.
Elmondtam neki, amit az Úr Jézus Krisztus mondott, amikor a földön volt, a Márk 11,24-ben. „Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy megnyeritek, és meglesz néktek.” Nem vitatkoztam vele az isteni gyógyulásról, hanem csak beszéltem egy keveset az imáról és a hitről:
- Hiszem, hogy meggyógyult a szívem és az egész testem, és nem akaraterővel vagyok fönn, hanem hitben járok.
És tudjátok, az az ember sírni kezdett, és azt mondta:
· Fiam, ha ez így van, akkor egy percig sem állok az utadba. S bár nem értelek, de ha jönni akarsz, csak gyere nyugodtan. Majd szólok a tanároknak, és mindent meg fognak tenni, amit tehetnek. Azt feleltem erre:
· Hiszem, hogy megvan, amiért imádkoztam, hiszem, hogy megkaptam, amit kértem.
· Nos fiam - válaszolta -, én nem gördítek akadályt az utadba. Telefonáltam az édesanyádnak és megkérdeztem, nem kellene-e kivenni téged az iskolából, és ő is ugyanezt mondta: „Mr. Smart, nem az akaraterő tartja, ő hitben jár, és a hite ki fog tartani.”
- így lesz uram - zártam le a beszélgetést.
Nem tudatosan ugyan, de ezzel mégis az ellenség kezére játszott, és bizony akadályokat gördített az utamba, mert felajánlotta: „Beszélni fogok minden tanároddal, és ahányszor csak akarsz, kimehetsz az osztályból egy kis friss levegőt szívni, vagy vizet inni. Vagy egyszerűen fogd magad és menj haza, ha jól esik. Engedélyt kapsz mindenre. Nem kell senkitől elkéredzkedned, csak tedd azt, amit akarsz.” Emiatt nagyon könnyen elbukhattam volna a hitben. Ha egy órát is elmulasztottam volna, ha csak egyszer is meggondoltam volna magam és nem mentem volna fel a lépcsőn, az már megingás lett volna. így tehát egyetlen órát sem mulasztottam. Bár amilyen gyenge voltam, mikorra a délutáni órák következtek, nagyon könnyen otthagyhattam volna őket, de soha egyet sem blicceltem el.
