Sok éve járok hitben pénzügyeink és más anyagi szükségeink területén. Amíg a gyermekeink kicsik voltak, az ő mindenfajta testi problémáikért is én gyakoroltam hitet, de miután felnőttek, már a sajátjukat kellett használniuk. Amikor gyülekezeti pásztor voltam, nem fogadtam el fizetést, hanem azt mondtam, Istenre akarom bízni, mennyit akar adni. Nem rendeztem gyűjtést, hanem hagytam, hogy mindenki a saját elképzelése szerint adjon. Az ő dolguk, nem az enyém. Majdnem tizenkét évig voltam pásztor és soha nem fogadtam el rendszeres fizetést. Nem mondom, hogy baj, ha valaki elfogadja, de én nem ezt tettem. Már sok éve vagyok a szolgálatban, és természetesen folyamatosan hitben járok minden anyagi és személyes szükségemben.
Tudom, hogy Isten Igéje az a táplálék, amely felépíti a szellemet. Isten Igéje az a táplálék, amely megerősíti szellemünket és nyugalmat, biztonságot ad neki. Szívvel hinni azt jelenti, hogy hiszünk, attól függetlenül, amit a testünk vagy az érzékszerveink mondanak nekünk. Tudjuk, hogy a testi ember abban hisz, amit a testi szemével lát, fülével hall vagy amit az érzései mondanak neki. De a szívbéli hit Isten Igéjében hisz, és nincs tekintettel a látásra, a hallásra, az érzésre.
Vannak, akikért újból és újból és újból imádkozni kell. Nem mondom, hogy nem szabad visszajönnöd és másodszor is imát kérned a gyógyulásodért. De nem újra és újra és újra. Azoknak, akikért újból és újból imádkozunk, és mégsem kapják meg a gyógyulást, nincs hitük az Igében. Csak természetes emberi hitük van, mivel nem látják, hogy meggyógyultak, és amíg nincs erről valamilyen fizikai bizonyítékuk, addig nem is hiszik el. Először higyjünk Isten Igéjében, és a fizikai bizonyíték majd gondoskodik magáról. Ne aggódjatok!
Hitünket arra kell alapoznunk, amit az Ige mond. Tehát a teljes szívből való hit azt jelenti, hogy a szellemünkkel hiszünk. Figyeljétek meg ezt a verset a Példabeszédek 3,5-ben: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből [szívedből] (ismét itt van a szív szó); a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.” A legtöbb ember szorgalmasan alkalmazza ezt, csak épp fordítva: teljes mértékben az értelmükben bíznak, és nem támaszkodnak a szívükre. Valahogy úgy gyakorolják a hitet, ahogy a Jakab levél említi: „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” Sokan gyakorolják ezt is, csak épp fordítva. Gyorsak a szólásra és a haragra, és lassúak a hallásra. Ez tehát mégsem ugyanaz, mint amit Jakab mond. Az Ige a Példabeszédekben így folytatódik: „Minden útjaidban megismerd Őt; akkor Ő igazgatja a te útjaidat. Ne légy bölcs a magad ítélete szerint.” Azaz: Ne légy bölcs a természetes emberi tudásban, ami téged arra vezet, hogy Isten Igéjétől függetlenül cselekedj, hogy elutasítsd azt. Az Újszövetséghez lapozva párhuzamos igét találunk a 2 Korinthus 10,4-5-ben: „Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek [Isten által], erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat [képzelődéseket, kitalálásokat] - (a magyarázó fordításban ez áll: lerontván érveléseket, vitákat, okfejtéseket, okoskodásokat) - és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.”
