(24,3) A sorrend a következő:
(1) Annak megállapítása, hogy „Az Úré a föld" (1-2 v.);
(2) kicsoda megy fel, hogy uralkodjék a föld felett? (3-6. v.) – kicsoda méltó erre? Csak a Bárány (vö. Dán 7,13-14; Mt 25,31; Jel 5,1-10); és
(3) a dicsőség Királya elfoglalja földi trónját (7-10).
(40,1) A Zsolt 40 a Messiásról beszél, az Úr szolgájáról, aki engedelmes volt halálig. A zsoltár a feltámadt Krisztus örömével kezdődik (2-3. v.): A pusztulás gödrében volt, de Isten kivonta Őt. A 4-6. v. feltámadásának bizonyságtétele, az Ő „új éneke". A 7-9. v. visszapillantás. Mikor a bűnös nép véres és ételáldozatait megutálta Isten (Ézs 1,10-15), akkor eljött az engedelmes Szolga, hogy bemutassa tiszta áldozatát (8-18. v. Zsid 10,5-17).
(41,9) Ez a zsoltár az Emberfiának elárulásáról beszél, ahogy arról az Úr Jézus maga is bizonyságot tesz (Jn 13,18-19).