(3,1) Ezen a kapun keresztül hajtották fel az áldozati juhokat a városba. A Meá és Hanánel tornyok bizonyára a kapu két oldalán álltak.
(3,26) Ezek a szolgák (héberül netinim, az odaadottak) valószínűleg azok a gibeoniták voltak, akiket Józsué arra rendelt, hogy örökre szolgák és az Isten házánál „favágók és vízhordók" legyenek (Józs 9,23). Mint vízmerítőknek alkalmas volt, hogy a vizek kapuja közelében lakjanak. A léviták szolgáiról, a netineusokról a következő helyeken olvasunk: 1Krón 9,2; Ezsd 2,43.58.70; 7,7.24; 8,17.20; Neh 3,31; 7,46.60.73; 10,28; 11,3.21
(8,17) Ez nem jelenti azt, hogy a sátoros ünnepet egyáltalán nem ünnepelték (vö. 2Krón 8,13; Ezsd 3,4), hanem azt, hogy a nép nem lakott lombsátorok alatt Józsué ideje óta.
(9,14) Ez a fontos igehely minden kicsinyes akadékoskodás ellenére megállapítja az időt, amikor Isten a sabbatot, a nyugalom napját adta az embernek (1Móz 2,1-3). Vö. 2Móz 20,8-10. A 2Móz 31,13-17-ben látjuk, hogy Isten a szombatot jelnek adta az Úr és Izráel között.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
