(4,7) A 7-8 versek fejezik ki a fő témát – amelyet Jób mindhárom barátja részletesen kifejt –, azt ugyanis, hogy az ártatlan nem szenved. Kitartanak annál, hogy a szenvedés a bűn következménye, tehát Jóbnak, aki oly sokat szenved, nagy bűnösnek kell lennie. Ámbár ezek a barátok nagy beszélőképességgel rendelkeznek és időnként igazat is mondanak, valójában mégsem értik meg Jób problémáját.
(8,1) Bildád tanácsa, amit Jóbnak adott, hagyományokon alapszik (8-10. v.). Beszéde bővölködik közmondásokban és kegyes szólamokban, melyek igazak lehetnek, de amelyeket mindenki ismer (9,1-13; 13,2). Mivel felületesek, nem világítják meg Jób problémáját.
(9,33) Ez a szó: „igazlátó" (új ford.: „döntőbíró") közbenjárót jelent, a Septuaginta is így fordítja. Ugyanezt a szót használja Pál az 1Tim 2,5-ben. Jób keres valakit, aki megérti mindkettőt, Istent és az embert, és aki közel hozhatja őket egymáshoz. Végső soron ez az, amit a mi Urunk, Jézus Krisztus tett. Jób azonban olyan ember után vágyik kortársai közt, akinek „testi szemei" vannak, és aki meg tud indulni emberi gyöngeségein. Ez a vágy a könyv folyamán mindinkább növekszik benne (Jób 9,32-33; 10,4-5.8-10; 13,21-22; 16,21; 16,21; 23,3). Végül Elihu jelentkezik, mint olyan, akit Jób keres, aki hasonló hozzá és akitől nem kell félnie (33,6-7.23).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
