Scofield: Zsoltárok könyve 118. fejezet

(118,29) A messiási zsoltárok: összefoglalás.
Hogy a zsoltárok bizonyságot tesznek Krisztusról, azt Urunk maga is megerősíti (Lk 24,44 stb.), és az ÚSZ zsoltáridézetei határozottan rámutatnak azokra a zsoltárokra, amelyeknek kifejezett messiási jellegük van. Más zsoltárokban is találunk hasonló szellemi és prófétai vonásokat. Lásd Zsolt 2,1 jegyzetét.

Krisztust a zsoltárokban általában kétféle alakban láthatjuk:
a szenvedő Messiást (pl. Zsolt 22.) és
a Királyt, aki átveszi dicsőséges királyságát (pl. Zsolt 2 és Zsolt 24). Vö. Lk 24,25-27.
Krisztus személyét láthatjuk bennük, mint
(a) Isten Fiát (Zsolt 2,7) és valóságos Istent (Zsolt 45,7-8; 102,26; 110,1);
(b) az Emberfiát (Zsolt 8,5-7) és
(c) Dávid Fiát (Zsolt 89,4-5.28.30).
Krisztust láthatjuk bennük tisztségeiben, mint
(a) prófétát (Zsolt 22,23.26; 40,10-11);
(b) papot (Zsolt 110,4); és
(c) királyt (p1. Zsolt 2 és Zsolt 24).
Krisztust láthatjuk bennük különböző szolgálataiban. Mint pap feláldozza Önmagát (Zsolt 22; 40,7-9, vö. Zsid 10,5-12) majd feltámadásban látjuk Őt, mint papot és pásztort, aki örökké él, hogy esedezzen értünk (Zsolt 23, vö. Zsid 7,21-25; 13,20). Mint próféta hirdeti az Úrnak, mint Atyának nevét (Zsolt 22,23; vö. Jn 20,17). Mint király beteljesíti a Dáviddal kötött szövetséget (Zsolt 89), és egyúttal visszaállítja az ember uralmát a teremtés fölött (Zsolt 8,5-9; Róm 8,17-21), míg végül Isten lesz minden mindenben (1Kor 15,25-28).
A messiási zsoltárok betekintést engednek Krisztus belső lelki életébe és szenvedéseibe, mialatt itt élt a földön (pl. Zsolt 16,8-11; 22,1-22; 40,1-17).