(109,1) A bosszúzsoltárok (a 35; 52; 55; 58; 59; 79; 137) Istenhez kiáltanak bosszúállásért.
Isten Igéjében föltétlenül hívő magyarázók a következőképpen értelmezik az ilyen könyörgéseket, melyekben Istenhez kiáltanak bosszúállásért:
(1) a kijelentés előrehaladásának alapján (ilyen imádságok Izráel életében akkor hangzottak el, mikor még nem ismerték Isten teljes és végleges kinyilatkoztatását), vagy
(2) rámutatnak ezekre a tényekre:
(a) a bosszúállás nem a zsoltáríró, hanem Isten kezében van (vö. 5Móz 32,35);
(b) valóság, hogy a megtérni nem akaró és hitetlen bűnösökre Isten rettenetes büntetése vár;
(c) végül is Isten becsületéről van szó, az Ő igazságosságát meg kell védeni (vö. Zsolt 139,21-22); és
(d) jogos azoknak, akik Istent szeretik, igazi felháborodása, ha az igazságtalanság, rosszindulat, törvénytelenség, főként pedig az Isten iránti közömbösség és lázadás ellen irányul. Isten szolgái várják a napot, amikor az igazság elveszi jutalmát, az igazságtalanság pedig a büntetését - azt a napot, amikor Isten valóságos természete (lénye) nyilvánvalóvá lesz (Zsolt 72,1-9; Hab 2,14; Lk 18,7-8; 1Kor 15,25-28; 2Tesz 1,7-10; Jel 11,17-18; 15,3-4; 19,5-7).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
