(110,1) A Zsolt 110 fontosságát mutatja az a kiemelkedő helyzet, amelyet az ÚSZ-ben elfoglal.
(1) A zsoltár megerősíti az Úr Jézus Isten voltát, válaszul azoknak, akik tagadják az Ő „Úr" nevének teljes isteni jelentőségét az ÚSZ-ben (1. v.; Mt 22,41-45; Márk 12,35-37; Lk 20,41-44; Apcsel 2,34-35; Zsid 1,13; 10,12-13).
(2) A Messiás örök papságát hirdeti - ami a Szentírás egyik legfontosabb kijelentése.
(3) Történelmi szempontból a Zsolt 110 Krisztus mennybemenetelével kezdődik (1. v.; Jn 20,17; Apcsel 7,56; Jel 3,21). És
(4) prófétai szempontból a zsoltár előretekint
(a) arra az időre, amikor Krisztus, mint az Úr hatalmának pálcája, mint a Sionból jövő Szabadító (Róm 11,25-27) fog megjelenni, valamint Izráel megtérésére (3. v.; Jóel 2,27; Zak 13,9; és
(b) a pogány hatalmasságok megítélésére, ami megelőzi a királyi uralom felállítását (5-6. v.; Jóel 3,9-17; Zak 14,1-4; Jel 19,11-21).
(113,1) A Hallelujah-zsoltárok a következők: 104-106; 111-113; 115-117; 135; 146-150. Ezek közül a 135-136 és 146-150 a naponkénti zsinagógai istentiszteletek zsoltárai voltak. A Zsolt 113-118-at „egyiptomi Hallel" zsoltároknak nevezték, ezek a páska, a pünkösd, a sátoros és templomszentelési ünnep zsoltárai voltak. A páskaünnep kezdetekor ezeknek a zsoltároknak első részét énekelték; a 115-118-at viszont (a nagy Hallelt) az utolsó kehely után (vö. Mt 26,30). A héber Halleluja görög változata az Aleluja szó, amit átvett a magyar szöveg is a Jel 19,1.3.4.6. verseiben.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
