Ha pontosan akarjuk látni és érteni, mi áll előttünk, először azt kell megállapítanunk, hol is vagyunk. Az üdvtörténet állását a bibliai próféciák alapján tudjuk felismerni.
A két nagy jel
Jézus számos jelet felsorol, amelyek megelőzik a jelenlegi világkorszak végét – ezeket ma már kivétel nélkül mind hiánytalanul láthatjuk magunk körül! –, majd pedig kiemel egy különleges eseményt, amelyről azt állítja, hogy ez már közvetlenül a vég eljövetelét jelzi: „És a királyságnak ezt az evangéliumát hirdetik majd az egész lakott földön, tanúbizonyságul minden nemzetnek – s akkor érkezik el a vég!” (Mt 24:14) Szemeinkkel láthatjuk, hogy ennek a jelnek a beteljesedése is megkezdődött már mintegy évszázad óta, jóllehet még nem fejeződött be.
Míg az előbbi jel az Egyházhoz kötődik, van egy másik biztos bizonyítéka a vég közelségének, amely Isten másik népéhez kapcsolódik, Izraelhez. Számtalan ószövetségi próféciával (például: Ez 36:18–29) összhangban az Újszövetség is többször utal rá (például Mt 24:32–33, Róm 11:25–27), hogy Izrael nemzetének újbóli összegyűjtetése és állami helyreállítása atyáik földjén szintén a világkorszak lezárásának közvetlen előzménye. Ennek beteljesedése szintén szemmel látható, és a körülötte zajló események immár a világpolitika abszolút epicentrumát jelentik mindenki számára érzékelhető módon.
E két nagy jel beteljesedésének folyamata napjainkban egyértelműen jelzi, hogy világkorszakunk rövidesen – akár éveken vagy néhány évtizeden belül – véget ér a Szentírás által részletesen előre kinyilatkoztatott súlyos világkrízis közepette. Minden józan ember legfőbb életfeladata immár felkészülni ennek sikeres átvészelésére, ami azonban kizárólag az Isten Igéje által megadott „menekülési program” pontos követése által lehetséges. A halló fülek számára ismét élő, aktuális kijelentésként hat Keresztelő János és Jézus közös üzenete: „Letelt a kijelölt idő, közel van már az Isten királysága; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1:15) Minden keresztény legfőbb életfeladata pedig, hogy értékrendjében az első helyre az Isten által az Egyháznak adott küldetés megvalósítását helyezze.
A két nagy ígéret
Az Egyház két hatalmas erejű ígéretet kapott Isten Igéjében pályafutásának végére vonatkozóan. Az egyik az, hogy tökéletes szentségben, erkölcsileg és szellemileg hibátlan állapotban fog megállni a visszatérő Jézus Krisztus előtt: „Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért, hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az Ige által, hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.” (Ef 5:25–27) Kétségünk nem férhet hozzá, hogy ez az ígéret meg fog valósulni, hiszen lehetetlenség, hogy Isten ebben kudarcot valljon. Ugyanakkor kétezer évnyi keresztény történelmünkkel a hátunk mögött mindez úgy hangozhat a fülünkben, mint amikor a közel száz éves, nemzőképességét rég elvesztett Ábrahámnak Isten újból megjelent, és újból közölte azt, amit hetvenöt éves kora óta már többször is: „Fiad fog születni!” Amikor huszonöt évvel korábban először hallotta ezt, még hihetőbb volt, hiszen akkor még csak felesége volt meddő, bár már akkor is csodára lett volna szükség – azóta azonban csak romlott a helyzet, hiszen most már ő maga is képtelenné vált a nemzésre. Ábrahám nevetve borult a földre Istennek e „humoros” újraígéretétől. Sára is nevetett rajta. Egy év múlva megszületett első közös gyermekük, Izsák (= Nevetés). Istennek semmi sem lehetetlen.
Az Egyháznak adott másik nagy ígéret a végidőkre szintén benne foglaltatik a fenti igében: nemcsak hibátlan szentségben és tisztaságban, de még ráadásul dicsőségben is állunk majd meg a visszatérő Jézus színe előtt. A dicsőség több, mint az erkölcsi-szellemi tisztaság, mert ebben az is benne van, hogy az Egyház a feladatát is sikeresen el fogja végezni. Ez a feladat pedig az Egyház Nagy Küldetése: „Menjetek hát, tegyetek tanítvánnyá minden nemzetet, merítsétek alá őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevére, és tanítsátok meg nekik, hogy őrizzék meg mindazt, amit megparancsoltam nektek!” (Mt 28:19–20) – amelyet a végidőkben még egy utolsó nagy hullámban kell befejeznünk, idézzük hát még egyszer: „És a királyságnak ezt az evangéliumát hirdetik majd az egész lakott földön, tanúbizonyságul minden nemzetnek – s akkor érkezik el a vég!” Ezt is sikeresen fogjuk tehát elvégezni Pál apostol próféciája szerint. Ezt az evangéliumot – mondja Jézus –, vagyis azt, amit Ő hirdetett. Ehhez az Egyház tömegeinek a tiszta, újszövetségi evangéliumot kell teljesen hitelesen és a Szent Szellem erejével, jelekben, csodákban is hirdetnie az egész világon, minden nemzetben. Biztos, hogy sikerülni fog! – jóllehet a jelen realitásaival szembenézve újból eszünkbe kell hogy jusson Ábrahám és Izsák esete… És minderre nincs is már túl sok idő…
Forrás: Új Exodus Magazin, 2005. 09.