Apollyon. Egy fejedelemnek sincs annyi szolgája mint nekem s azért tégedet sem akarlak elveszíteni, de mivel panaszkodol szolgálatod és díjad miatt, nyugodj meg; fordulj vissza, s amit csak országunk nyújthat, megígérem, hogy neked adom.
Keresztyén. De már én másnak, a királyok királyának szolgálatába léptem; s most becsülettel hogy fordulhatnék teveled vissza?
Apollyon. Ebben úgy cselekedtél, mint aki közmondás szerint cseberből vederbe lépett. De hisz rendén van, ha olyanok, kik egy időre szolgálatába léptek, tőle elszökve újra hozzám jönnek vissza. Tégy te is így, azután ismét minden jól lesz.
Keresztyén. Neki hitet vallottam s hűséget esküvém; hogy forduljak el tőle anélkül, hogy mint árulót felakasszanak?
Apollyon. Ellenem ugyanezt követted el, de ám legyen minden feledve, csak most fordulj meg s térj vissza.
Keresztyén. Midőn téged vallottalak uramnak, még kiskorú voltam. S amellett számítok reá, hogy azon uralkodó, kinek zászlója alatt jelenleg szolgálok, szabaddá nyilváníthat, sőt talán meg is fogja bocsájtani azt, hogy előbb neked engedelmeskedém. S mi több, akarod, ó romlást hozó Apollyon, tudni az igazat, ám halld: az ő szolgálatát, zsoldját, uralmát, szövetségeseit és birodalmát jobban szeretem, mint a tiedet. Azért hagyj fel a rábeszéléssel, mert én az ő szolgája vagyok s őt kívánom követni ezentúl.
Apollyon. Gondold meg még egyszer jól, de hidegvérrel, leszel-e képes mindazt elviselni, ami az úton, melyen jelenleg jársz, hihetőleg érni fog. Tudod, hogy amannak szolgái többnyire keserves véget érnek, amiért útjaimat áthágják s ellenem vannak. Mennyien jutottak közülük gyalázatos halálra. S mi több, az ő szolgálatát többre becsülöd, mint az enyimet; s még őneki sohasem sikerült az ő szolgálatábán levők közül valakit mások kezeiből kiszabadítani. Ami pedig engemet illet, mint az egész világ tudja – hányszor, de hányszor szabadítottam ki az ő s az övéi kezei közül olyanokat, kik előbb engemet híven szolgáltak, akár erőszak, akár pedig rábeszélés folytán; így téged is szabaddá óhajtalak tenni.
Keresztyén. Ha mostanában elmulasztja is megmentésüket ez csak azért van, hogy megkísértse szeretetüket, vajon végig akarnak-e ragaszkodni hozzá. Ami az általad felhozott keserves véget illeti, amire jutnak, azt éppen nagyon dicsőségesnek tartják, s ami a korai felszabadulásra vonatkozik, azzal keveset gondolnak, mert dicsőségükre várnak, mit akkor nyernek el, midőn a király a maga s angyalai dicsőségében megjelenik.
Apollyon. Hiszen már szolgálatában hűtlen lettél hozzá, s hogy várhatsz még díjat is tőle?
Keresztyén. Miben lettem hozzá hűtlen, ó Apollyon?
Apollyon. Már akkor, midőn az első lépést tevéd, vesztéd bátorságodat, amint Csüggedés mocsarába csaknem belefúltál. Azután gaz utakon igyekeztél terhedtől megszabadulni, holott várnod kellett volna, míg a király le nem veszi vállaidról. Azután vétkes álomba merültél s elvesztéd becses ereklyéidet. Az oroszlánok látása folytán kis híjja volt, hogy vissza nem tértél. S bármit beszélsz is utadról s azokról, miket láttál és hallottál, minden nagy szavaid s tetteid mellett is, bensődben hiú dicsőségre vágyol.
Keresztyén. Mindez igaz, sőt több is, mit fel nem hozál. De a király, kit szolgálok s tisztelek, irgalmas s kész megbocsájtani. Különben e gonoszságok már országodban hozzám tapadtak, (mert hisz ott szívtam be őket) megsirattam vétkimet, megbántam azokat, s végül uramtól bocsánatot nyerék.
