A mélyen átérzett, szenvedélyes és kitartó közbenjáró ima nemcsak leoldozza az emberi életekről a bűn szorítását, hanem újfajta érzékenységet szül Isten népében a Szent Szellem iránt. Ennek következtében elindítja őket abban a szolgálatban, amely segít a város szükségben és fájdalomban lévő lakóin. A Jézus nevében végzett könyörületes szolgálat elkerülhetetlenül nyitottságot munkál ki a világias gondolkozású emberekben, készséget, hogy meghallgassák a Krisztusban való élet üzenetét és ismét figyeljenek rá. Ha a sötétségben lévő emberek szeretetet kapnak és szolgálnak feléjük, készségesebben veszik fontolóra az igazságot.
Velünk is így kezdte a Szent Szellem.
Egy reggel felébresztett, és amit mondott, az nagyon hasonlított a Józsuéhoz intézett szavakhoz: „Hívd az embereket imádkozni a városért; olyan hatalmas imára, amilyet még nem láttak!” Ennek következtében hetente százak jönnek el hétvégi és hétköznapi imaszolgálatainkra, hogy hosszasan könyörögjünk városunkért. Bár az embereknek nem kell feltétlenül egy meghatározott helyre, például a kápolnánkba jönniük az imádkozás idejére, egy ilyen gyülekezőhely az Isten tervében szereplő szellemi földrengés epicentrumává válhat. Az imaösszejöveteleknek az a fajtája, amit például az Apostolok Cselekedeteinek 4. része mutat be, megrázhatja az embereket egymástól elválasztó falakat és lerombolhatja azokat a láthatatlan sátáni építményeket, amelyek a város lakói fölé tornyosulnak (Ap. Csel. 4:23-31.).
Amikor először éreztem Isten hívását, hogy beszéljek az ilyen ima szükségességéről, városunkat a pusztulás szélén láttam. Mennyire hasonlóan szólt Isten Józsuéhoz! „Pusztulásra ítéltem ezt a várost és mindent, ami benne van - csak a parázna Ráháb marad életben” (Józsué 6:17.).
Felismertem, hogy ez a „pusztulás” nem végzetes földrengésre utal (Los Angeles híres arról, hogy gyakran fenyegetik „próféták”). Egészen világosan láttam, hogy nem kell nyolcas erősségű földrengésre vagy óránként 200 mérföldes sebességű tornádóra, vagy arra számítanunk, hogy száz láb magas szökőár árasztja el városunkat. Már rombolják különböző dolgok belülről.
Betegség dühöng körülöttünk: mindenféle kór, fertőzés és fájdalom.
Halál leselkedik ránk számtalan ajtón át, mint az öngyilkosság, a gyilkosság és az abortusz.
Általános az elkeseredés, növekszik a reménytelenség, az emberek vágyai és álmai semmivé olvadnak a szemük előtt.
A kiábrándultság mélyül; a szülői kapcsolatok elszakadásával a gyermekek látják otthonaik összeomlását.
Csalódás tarol le embereket; üzletek omlanak össze, szerződéseket szegnek meg.
Tisztességtelenség. Csalás. Válás. Csüggedés. Pusztulás!
Egyik városból a másikba költöznek az emberek, mert azt gondolják, hogy ez megoldja problémáikat - az élettel, az otthonnal, a feleséggel, a gyermekekkel, a munkával kapcsolatos kiábrándultságukat -, de az új helyen csak azt tapasztalják, hogy külsőleg minden más, de alapjában semmi nem változott.
Még több csalódás. Még több pusztulás. Még több csalás. Újabb pusztulás, de egy másik városban. Mindezek között nő a jövőbe vetett remény.
Az Úr elhív egy népet, amely imádkozva járja körbe városait. Ha megteszik, látni fogják a falak leomlását, amelyeket a pokol épített az egészséges otthonok és boldog családok ellen. Isten ereje össze tudja zúzni a sötétséget, amely összezúzza a családokat!
Isten képes a démoni erőket menekülésre kényszeríteni és a Szent Szellem ereje által kivezényelni az Ő igazságát képviselő szent hadakat. Kész megmenteni városaink Ráhábjait - azokat az embereket, akik csak azért élnek bűnben, mert soha senki nem beszélt nekik az Ő igazi szeretetéről.
Ráháb egy prófétikus üzenet. Ez a jerikói parázna egy azok közül az éhező lelkek közül, akik a te városodban laknak és keresik az igazságot.
A „Ráháb” héber eredetű név, ami ezt jelenti: „széles hely, tágas.” Ez valahogyan az üres szíveket példázza, amelyek szélesre vannak tárva bármi előtt, amit az élet hozhat a számukra. Bár ő prostituált volt, amikor az izraeli kémek az otthonába mentek, Ráháb ismerte el elsőként, hogy az ő Istenük hatalmasabb minden más istennél. Bár egy pogány kultúra doktrínáinak és saját bűneinek csapdájában élt, nyitott volt arra a tényre, hogy van Valaki, - egy nagyobb Isten - az Élő Isten, aki jobb minden általa korábban ismert dolognál.
Ráhábot nyitottsága mentette meg, de ezen túl egy megragadó történet is kibontakozik. Máté Evangéliuma Ráhábot (aki, miután megmenekült, egy, a Júda törzséhez tartozó férfihoz ment feleségül) a mi Urunk Jézus, a Messiás egyik közvetlen ősének nevezi (Máté 1:5.).
Vajon hány olyan ember lehet a te városodban, aki ugyanolyan nyitott, mint Ráháb és aki, ha az imádság lerombolná a falakat, válaszolna Jézusnak és csatlakozna Hozzá?
Fogjuk meg egymás kezét, és imádkozzunk városainkért! Soha ne mondjunk le róluk!
Ezt le kellett írnom. És meg kellett hívnom téged is erre a kalandra. Ha biztosítva akarod látni a saját jövődet, öntsd ki a szívedet imában azokért, akiknek a jövője még kockán forog!
Valami történik Isten gyermekei között. Valami történik a városokkal és a településekkel. Ez a valami most történik. Két királyság küzd a város lelkéért. Még nem késő megszerezni a győzelmet, ha korán felkelünk. A városok is megérdemlik, hogy legyen jövőjük. A városok azonban nem tudnak a saját jövőjükről gondoskodni.
Józsué gyermekei - keljetek fel!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
