2011. november 16., szerda

Scofield: Zsoltárok könyve 3-8. fejezet

(3,2) A zsoltárokban gyakran előforduló héber Szela szó valószínűleg rövid zenei szünetet jelent éneklés közben, vagy a kísérő hangszerek váltását és ugyanakkor az ének hangulatának megváltozását is.

(4,1) Dávid bajban volt, és nem volt segítsége. Az Úr erőt és bátorságot adott neki. Isten szorultságában „tág tért" ajándékozott Dávidnak, aki a nehézségek által lett alkalmasabb az előtte álló feladatokra.

(8,5) A Zsolt 2-ben Krisztust mint Isten Fiát és Királyt látjuk, akit elvetettek és megfeszítettek, de aki mégis uralkodni fog a Sionon. Bár a Zsolt 8 az Ő isteni voltát teljes mértékben elismeri (2. v.; Zsolt 110 és Mt 22,41-46), mégis inkább mint az Emberfia áll előttünk (5-7), aki „rövid időre kisebbé tétetett az angyaloknál", hogy azután uralmat vegyen a megváltott teremtett világ felett (Zsid 2,6-11). Ez a zsoltár elsősorban arról beszél, amit Isten Ádámnak és vele együtt az egész emberiségnek adományozott (1Móz 1,26.28). De amit az első ember elvesztett, a második ember, az „utolsó Ádám" sokszorosan visszanyerte. A Zsid 2,6-11 a Zsolt 8-cal és a Róm 8,17-21-gyel együtt mutatja, hogy a „sok fiak", akiket Ő dicsőségre vezet, örököstársai Krisztusnak, mind a Zsolt 2 királyi jogait, mind a Zsid 2 emberi jogait illetően. Lásd a Zsolt 16-ot, mint a következő messiási zsoltárt.