Körülvettek vala engemet a halálnak kötelei és a pokolnak keserűségei elfoglaltak vala engemet; nyomorúságot és nyavalyát találtam vala; és az Úrnak nevét segítségül hívám, ezt mondván: kérlek, Uram, szabadítsd meg az én lelkemet! (Zsolt 116)
Láttam azután álmomban, hogy Keresztyén Halálárnyékához érkezett, hol a bejáratnál két emberrel találkozott – azok ivadékaival, kik vad zajt támasztának az országban (4Móz 13,33) – kik a legnagyobb sietséggel tértek vissza. Ő kérdezte tőlük, hogy hová sietnének?
Férfiak. Vissza! Vissza! s ha az élet és békesség kedves előtted, úgy kövesd példánkat.
Keresztyén. De hát miért? mi baj?
Férfiak. Mi baj? mi is azon úton haladtunk, amelyen te mégy, s annyira előretörtünk, amennyire csak lehetett. Bizony visszatérésünkre áment mondhattunk volna, mert ha csak pár lépéssel megyünk is tovább, akkor jelenleg nem lennénk itt, hogy veled ezeket tudassuk.
Keresztyén. Hát mi ért benneteket?
Férfiak. Bizony, már-már bemenők voltunk Halálárnyékának völgyébe, de szerencsére előbb magunk elé tekinténk, s észrevettük a veszélyt, mielőtt belejutottunk volna. (Zsolt 44,19; 107,10)
Keresztyén. De hát mit láttatok?
Férfiak. Mit láttunk? A völgy sötét, mint az északa; s telve van rémekkel, mezei ördögökkel s a pokol sárkányaival, és a völgyből örökös, oly emberekéhez hasonló lárma és ordítozás hangzott fel, kik leláncolva s kötözve kimondhatatlan nyomorban hevernek ott. A völgy felett a kétségbeesés borzasztó felhői függtenek, s a halál folytonosan reáborítja szárnyait. (Jób 31,5; 10,22) Egyszóval: ez rettenetes hely.
Keresztyén. Mindazokból, amiket mondotok, nem vehetek ki egyebet, mint hogy ez az én óhajtott utam a mennyei város felé. (Jer 2,6)
Férfiak. Ám legyen a tied; a mi utunk ugyan nem. Így váltak el, s Keresztyén tovább folytatta útját, de folyton kivont karddal, előrelátásból a netaláni megtámadás ellen.
Láttam azután álmomban, hogy a hegy jobb oldalán, az egész völgy hosszában egy roppant mélység vonult el. (Zsolt 69,14–15)
Ez ama mélység, melybe régenten egyik vak a másikat beletaszítá, s melyben mindketten együtt nyomorultul elvesztek. Éppígy balról egy veszélyes mocsár terült el, melybe habár valami jó ember is beleesik, nem talál feneket. E posványba esett egykor Dávid király, és kétségtelenül bele is veszett volna, ha valami hatalmas kéz ki nem húzza.
