Friss albumok: Jesus Culture - Awakening: Live From Chicago (2011)

01. Awaken Me - Chris Quilala
02. Father Of Lights - Kim Walker-Smith
03. Perfect Love (Father of Lights Reprise) - Kim Walker-Smith
04. Break Every Chain - Kristene DiMarco
05. Glorious - Katie Torwalt
06. My Everything - Chris Quilala
07. Nothing But The Blood - Chris Quilala
08. Dance - Kim Walker-Smith
09. He Is Faithful - Bryan Torwalt
10. Burning Ones - Chris Quilala
11. Holy Are You (Burning Ones Reprise) - Chris Quilala
12. I Surrender - Kim Walker-Smith
13. We Are Hungry - Chris Quilala
14. Fill Me Up - Kim Walker-Smith
15. Holding Nothing Back - Chris Quilala
16. The Anthem

Kenneth Hagin: Bibliai hit - Hogyan szabadíthatod fel a hited? 3.

Azt hiszem, sokkal többet érhetnénk el egy kis bölcsességgel. Nem harcolunk senkivel, csupán világosságra hozzuk az igazságot. 1942-ben olvastam egy cikket a „Pünkösdi Evangélium” című újságban egy szolgáló-testvérről, aki rengeteg római katolikust nyert meg Krisztusnak itt Amerikában. Ő mondta: „Először is; sohasem mondom nekik, hogy valamit rosszul csinálnak. Nem jó vallási dolgokban vitatkozni, merő időpocsékolás. Megkeresem azt a pontot, ahonnan könnyen megértetem magam velük. A római katolikusok esetében ez a pont: Mária. Azzal nyerem meg a figyelmüket, hogy azt mondom nekik, job­ban hiszek Máriában mint ők. Ezt nem értik, így odalapozok az Apostolok cse­lekedeteihez és megmutatom, hogy Mária ott volt a felházban és betöltekezett Szent Szellemmel. Én is követtem őt, betöltekeztem Szent Szellemmel és szó­lok nyelveken. Ahogy megértik, hogy Mária ott volt a felházban ők is készek odamenni. Nem merem elmondani nekik, hogy előbb meg kell térniük, csak azt kérem, hogy térdeljenek le - azt nem bánják -, így tehát imádkozunk. Elmondatom velük először a bűnösök imáját, azután pedig azonnal a Szent Szellem keresztségért imádkozom, hogy nyelveken szóljanak. Ha ez megtörtént, már jó úton vannak.” Ez aztán bölcsesség, nem? Olyan bölcseknek kell len­nünk, mint a kígyó és olyan ártatlanoknak mint a galamb. Az utolsó gyülekezetben, amelynek pásztora voltam, meglátogattam egy há­zaspárt, ahol a feleség már megtért, a férj még nem. Hívtam őket a gyülekezet­be, de a férfi nem akart eljönni, bár régebben látogatta az összejöveteleinket. Annyira ellentmondásos volt, hogy arra gondoltam, talán tettem vagy mond­tam valamit, ami visszatetszést keltett benne, ezért elnézést kértem.

· Nem, nem Hagin testvér - mondta -, nem ön miatt van. Elmondhatom, miért nem megyek. Ha elmennék a gyülekezetbe, megtörténhet, hogy meggyőződés­re jutok.

· De hisz éppen azt akarjuk - szóltam.

· A feleségem - folytatta - épp ma a reggelinél kérdezte, hogy miért nem tér­tem még meg. Ő még nem tudja, és kérem, ne is mondja el neki, de már hetek­kel ezelőtt leszoktam a káros szenvedélyeimről, azonban mindig visszaesem. Megpróbáltam, de semmi értelme sincs az én odamenetelemnek. Nekem egy­szerűen nem megy.

Az igazság azonban az, hogy semmit sem kellett volna feladnia vagy abba­hagynia ahhoz, hogy megtérjen. A rómaiakhoz írt levélben az áll: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltá­masztotta Őt a halálból, megtartatol.”

Ez tehát az igazi megvallás, melyet a bűnösnek tennie kell. Eddig a Sátánt szolgálta. Isten szemében egyetlen bűne van, hogy Jézus Krisztust, mint Meg­váltót és Urat elutasította. Isten azt kívánja, hogy vallja meg Jézust Úrnak. Ez a valóságos megtérés. Ez a valóságos hit. Azt kell megvallania, hogy Jézus Krisztus Úr és az ő Megváltója. Hagynia kell, hogy Jézus uralja a mindennapi életét. Megvallani, hogy Jézus az Úr: ez az evangélium szíve. Figyeljétek meg: „...ha a te száddal vallást teszel.” Tehát hangos megvallásra van szükség, az aj­kaknak formálniuk kell a szavakat. Ez a megvallás nemcsak a megtérő sze­mély érdeke, de szükséges a körülöttünk levő világ és a Sátán miatt is, aki mindaddig uralkodott a bűnös életén.

Scofield: Prédikátor könyve

A Prédikátor cím a Septuagintából, az ÓSZ görög fordításából származik, és a kohelet héber szó visszaadása, ami szerint a könyv szerzője tanító vagy prédikátor. A Prédikátor nagy része önéletrajz, Salamonnak, a „Prédikátornak... Jeruzsálem királyának" (1,1) azokat a tapasztalatait tükrözi vissza, melyek megerősítik a témáját: „Felette nagy hiábavalóság... Minden hiábavalóság!" (1,2). Salamon „hiábavalóságnak" nevezi mindazt, ami üres, maradandó érték nélküli, csalódáshoz vezet.
A Prédikátor annak az embernek a könyve, aki a „nap alatt" él és az élet dolgairól gondolkodik. A filozófia, amit itt kifejt, nem akar kijelentés erejével hatni, de olyan ihletett szavak ezek, melyek alkalmasak a mi tanításunkra is. A világ egyik legbölcsebb emberének világnézetét tükrözik, aki tudta, hogy van egy szent Isten, és Ő minden dolgot előhoz ítéletre. Kulcsszavak: „a nap alatt", „és láttam", „mondtam a szívemben". A könyv hangulata általában szomorú; a „foglalatosság" 23, a „gonosz" 22, a szellem (lélek) gyötrelme" 9 alkalommal fordul elő; hangsúlyos szavak még: „bánat", „búsulás", „nyomorgatás". Az utolsó fejezetben eljut arra a megállapításra, hogy az ember fő dolga az istenfélelem és az Ő parancsolatainak megtartása.

A Prédikátort a következőképpen lehet felosztani:
I. A prédikátor tapasztalatai a földi dolgok hiábavalóságáról, 1-4.
II. Figyelmeztetések e tapasztalatok fényében, 5-10.
III. A végső következtetés e tapasztalatok után, 11-12.

Scofield: Példabeszédek könyve 1-8. fejezet

(1,1) A példabeszédek nagy részét Salamon írta a Kr. e. 10. században, néhányat később másoltak le más írásaiból (25,1; vö. 1Kir 4,32); egyesek Agur (30. fej.) és Lemuél királytól valók (31. fej.).

(1,7) A „bolond" kifejezés a Szentírásban nem szellemileg tökéletlen embert jelent, hanem olyant, aki gőgös és öntelt, aki úgy rendezi be életét, mintha Isten nem is létezne. Lásd p1. Lk 12,16-21. A gazdag ember nem volt gyengeelméjű, de mégis „bolond", mert azt gondolta, hogy lelkét ki tudja elégíteni az, amit csűreiben összegyűjtött, és nem törődött az örök életével.

(8,22) A bölcsesség itt többet jelent, mint Isten egyik tulajdonságának megszemélyesítését, vagy Isten akaratát, amely a legjobb az ember számára, sokkal inkább Krisztusra való előretekintésről van szó. A Péld 8,22-36, összevetve a Jn 1,1-3; 1Kor 1,24; Kol 2,3-mal nem vonatkozhat senki másra, mint Isten örök Fiára. Vannak, akik azt állítják, hogy a „szerzett" szó helyett inkább a „teremtett" szó volna helyes, ami azt jelentené, hogy Krisztus teremtett lény lett volna. A „teremtés" kifejezés jól megállja helyét az 1Móz 14,19.22-ben, de ezen a helyen képtelenség lenne. A héber szó azt jelenti, szerezni, és így fordítják a Péld 4,5.7; 23,23-at; a 2Sám 24,21.24; Ézs 43,24-et viszont „venni", „megvenni" szavakkal. A „szerezni" ige azt foglalja magában, hogy energiában, időben, anyagiakban semmit nem kímélek, hanem mindent beleadok.

Rodney H. Browne - Az Isten szerint nevelkedett utódokban való áldás

Teremté tehát az Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. 28 És megáldá Isten őket és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. I. Mózes 1:27-28

Az öt parancsolat közül, amelyeket Isten az embernek adott - a) szaporodjatok; b) sokasodjatok; c) töltsétek be a földet; d) hajtsátok birodalmatok alá és ne adjátok oda másnak; e) ne egyetek a jó és a rossz tudásának fájából -, az első három a szaporodással és a gyermeknemzéssel áll kapcsolatban. Isten hozta létre a házasság intézményét, stabil, egészséges házasság pedig a legmegfelelőbb környezet a gyermeknevelésre. Azt mondják, hogy a legnagyobb ajándék, amelyet egy apa adhat gyermekeinek az, hogy szereti az anyjukat, mert ha egy férfi igazán elkötelezi magát felesége és a házassága számára, ezáltal gyermekei felé is elkötelezi magát. Ez egy Istentől kapott felelősség, amelyet nagyon komolyan kell vennünk.

És ezt is cselekszitek: betöltitek az Úr oltárát könnyhullatással, írással és kesergéssel, hogy ne tekintsen többé az ételáldozatra, és ne fogadjon el szívességet a ti kezetekből. 14 És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az Úr tett bizonyságot közted és a te ifjúságod felesége közt, akit te megcsaltál, holott társad és szövetséges feleséged! 15 Nem tett ilyet egy sem, akinek még volt szelleme. És mit keresett az az egy? Istentől való magvat. Őrizzétek meg azért a ti lelketeket, és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok! 16 Mert gyűlölöm az elbocsátást, ezt mondja az Úr, Izrálnek Istene, és azt, aki ruhájára kegyetlenséget borít, azt mondja a Seregeknek Ura. Őrizzétek meg azért szellemeteket és ne csalárdkodjatok! Malakiás 2:13-16

A fenti igerészben is Isten a férjeket teszi felelőssé, hogy tiszteljék feleségüket, hogy ne hagyják el őt más asszony miatt. Elfogadhatatlan Isten előtt, ha egy férfi önző módon használja a nőket saját szexuális vágyainak kielégítésére - legyen az házasság előtt, ill. a házasság alatt. Elfogadhatatlan, hogy a férj megcsalja a feleségét. Elfogadhatatlan, hogy a férj lecserélje feleségét egy másik nőre, csak azért, mert már nem kapja meg, amit akar, ill. mert egy jobb bőr került az útjába. A feleség nem olyan, mint az autó vagy a lakás - nem dobhatod el, amid már megvan, hogy egy jobb, fiatalabb, csinosabb típusra cseréld! A férfi felelőssége, hogy kedvében járjon feleségének, és hogy egész életét ennek szentelje. Ha a férfiak ezt az elkötelezettséget komolyan vennék, biztos vagyok benne, hogy óvatosabban és előtte sok imádságot elmondva választanának maguknak házastársat!

A házasság nemcsak egy ceremónia, amelyet egy darab papír aláírásával pecsételünk meg. Nem is egy eldobható intézmény. A házasság egy Isten előtt kötött szövetségi ígéret. A fenti igerészben az Úr tudtunkra adja, hogy miért alkot a kettőből - a férjből és a feleségből egy testet. Azért, mert az egyesülés által Isten szerinti utódokat akar létrehozni! Jövendőbeli utódaink érdekében fel kell mérnünk a költségeket, mielőtt kimondjuk: "igen", és amikor kimondjuk, hogy "igen", el kell köteleznünk magunkat a házasság számára, és arra is, hogy Isten szerinti életet fogunk élni annak érdekében, hogy - az Úr életünkre vonatkozó tervének megfelelően - Isten szerint nevelkedett utódokat tudjunk útjukra bocsátani. A hűség jutalma a stabil házasság, valamint egészséges, boldog gyermekek!

Igyál vizet a te kútadból és a te forrásod közepéből folyóvizet. 16 Kifollyanak-é a te forrásaid, az utcákra a te vizet folyásai? 17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled. 18 Legyen a te forrásod áldott és örvendezz a te ifjúságod feleségének. Példabeszédek 5:15-18

Istennek jó terve van veled. Az ördögnek is van terve - hogy tönkretegyen életeket -, és sajnos sokan nem Isten tökéletes tervét tapasztalják meg házasságukban és családjukban. Sok család szétesett, és már nem is lehet helyrehozni a dolgokat, mindettől pedig a gyerekek szenvednek a legjobban. Mivel manapság a legtöbb ember nem tartóztatja meg magát szexuálisan, sok gyerek születik egyedülálló otthonokba. Mindez jobban kiszolgáltatja őket a szegénységnek, az elhanyagolásnak és az erőszakosságnak, mint olyan társaikat, akik egész családban, a biológiai szüleikkel együtt nőnek fel. Vannak olyan gyerekek, akik azért vannak hátrányos helyzetben, mert az egyik szülő meghalt, de sokkal többen vannak olyanok, akik szüleik rossz, ill önző döntéseik miatt sérülékenyek. Számos oka van annak, hogy egyedülállóknak vannak gyerekeik: tervezett, ill nem tervezett terhesség miatt, vagy mert az apa nem vállalta a felelősséget, ill. erőszakos vagy közömbös a gyermek iránt, vagy egyszerűen azért, mert az emberek szexuális kapcsolatba kerülnek olyan emberekkel, akiket nem szeretnek, ill. akik nem szeretik és nem érdeklik őket. Mindettől a gyerekek szenvednek. Itt az ideje abbahagyni mindenfajta önző viselkedést; a szülőknek - ill. a jövőbeli szülőknek - el kell gondolkodni cselekedeteik következményein, és felelős önzetlen döntést kell hozniuk. Nem evolúció által kifejlődött állatok vagyunk, akik állati ösztöneiket követik - Isten képére teremtettünk, és teljesen képesek vagyunk legyőzni testi vágyainkat, és tiszta Isten szerinti életet élni!

Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen. Zsoltár 68:7

Van jó hír! Nem számít, hogy milyen helyzetben vagyunk vagy hogy miként jutottunk oda, dicsőség Istennek, Ő azt ígéri, hogy Férjünk és Atyánk is egyszemélyben, és hogy minden szükségünket betölti. Ha megalázzuk magunkat, ha az Úrra nézünk is bízunk Benne, akkor helyre fog állítani bennünket, védelmet fog nyújtani, ellátást fog biztosítani a számunkra és meg fogja áldani a családjainkat.

Kenneth Hagin: Bibliai hit - Hogyan szabadíthatod fel a hited? 2.

Egy misszionárius mesélte, hogy 1956-57-ben Brazíliában 268000 ember tért meg és közel 100000 töltekezett be a Szent Szellemmel és szólt nyelveken. Egy év alatt több mint száz gyülekezet épült fel belőlük. Ez ébredés a javából, különösen, ha meggondoljuk, hogy ezeknek az embereknek a 99%-a római ka­tolikus volt. „Hét évet töltöttem Brazíliában, mint misszionárius - mondta - és nagyon kicsi volt a bázisunk. Elbátortalanodva jöttem haza hét év után. Aztán visszamentem és valamennyivel több időt szántam az Úrral való közösségre. Ahogy Istenre várakoztam, nem is prédikáltam semmi ellen, hanem elkezdtem prédikálni arról, amit az Ige mond. A katolikusoknak volt egy énekük a vérről, mi ezt elfogadtuk sátoros összejöveteleinken nyitóéneknek. Hallották, hogy énekeljük és azt hitték, mi is katolikusok vagyunk, és özönlöttek hozzánk.

Amikor megkérdezték, hogy katolikusok vagyunk-e, azt mondtuk: „Igen, de nem római katolikusok.” És valóban azok vagyunk, mert hisszük, hogy egy Egyház van. A „katolikus” szó pedig azt jelenti, hogy egyetemes, univerzális, tehát, hogy csak egyetlen, („egyetemes”) Egyház létezik; így az „katolikus”, de nem „római” katolikus. Ezért aztán tömegével tértek meg. Emlékszem, egy, a hatvanas évei elején járó hölgy odajött hozzám, miután megtért és befogadta a Szent Szellemet:

· Mióta beteltem Szentlélekkel, egyszerűen semmit sem értek meg a miséből -mondta. - Tulajdonképpen már alig járok azóta misére. Lehetséges, hogy abba fogom hagyni. Ön mit ajánl?

· Tegye azt, amire az Úr vezeti - feleltem.

· Lenne még valami más is... nem értem, hogy mi ez, de egyáltalán nem kapok semmit a szobrom és a képeim előtt való imádkozásból. (A házában minden szobában volt egy-egy ezekből.) Sokkal jobban érzem magam, ha kimegyek és nyelveken szólok. Többször gondoltam arra, hogy összepakolom ezeket a dol­gokat és kidobom a szemétbe. Nos, mit ajánl?

· Hölgyem, nem ajánlok semmit, csak kövesse a saját meggyőződését és hagy­ja, hogy az Úr vezesse - válaszoltam a kérdésre.

Pár nappal később az idős hölgy kidobott mindent a szemétbe, sőt a misére já­rást is abbahagyta.

· Úgy gondolom, csatlakozom az ön gyülekezetéhez - mondta.

· Örömmel üdvözöljük, ha az Úr így vezeti - feleltem. (Ez sokkal célraveze­tőbb, mint arról prédikálni, mit ne tegyenek, és azután konfliktusba kerülni a római katolikus egyházzal.)

Scofield: Példabeszédek könyve

A Példabeszédek olyan tömör és magvas mondások gyűjteménye, melyek hasonlóság vagy ellentét által valami fontos igazságot fejeznek ki. A régi világban minden nemzetnek voltak példabeszédei. Ennek a példabeszéd-gyűjteménynek nagy részét Salamon szerezte. Ő maga 3000 példabeszédet írt, ahogy azt az 1Kir 4,32-ben olvassuk.
A könyv által ajánlott erények közt főleg a következők fontosak: a bölcsesség kutatása, a gyermekek kegyessége, nagylelkűség, a szolgák hűsége és az üzleti becsületesség. Az elítélendő vétkek közt felsorolja a mértéktelen evést és ivást, kicsapongást, hamisságot, restséget, veszekedést és a rossz társaságban forgolódást.

A Salamon által gyűjtött példabeszédeket nehéz osztályozni, de a következő beosztás mégis segítségünkre lesz:
I. Atyai intések, amelyek különösen fiataloknak szólnak, 1-9.
II. Bölcsesség és istenfélelem szembeállítása a bolondsággal és bűnnel, 10-24.
III. Salamon példabeszédei, melyeket Ezékiás emberei gyűjtöttek össze, 25-29.
IV. Agur és Lemuél kiegészítő példabeszédei, 30-31.

John Bunyan: A zarándok útja 29.

Amint teljes nappal lőn, hátranézett, nem azért mintha vissza kívánt volna térni, hanem, hogy lássa, mily veszélyeken haladt a sötétben keresztül. Így még tisztábban kivehette egyik oldalon a mélységet s más oldalon a mocsárt; látta, mily keskeny az ösvény, mely e kettő között elvezetett; látta messze távolban a manókat, mezei ördögöket s a mélység sárkányait: mert habár a szürkülő napvilág visszariasztá őket, mégis megjelentek előtte, amint meg van írva: "ő a setétségből kijelenti a mélységes, titkos dolgokat; és megvilágosítja a nagy homályos dolgokat." (Jób 12,22)

Keresztyén mélyen megindult magános útjának minden veszélyeiből való megmenekedésén; oly veszélyekből, melyektől habár előbb jobban félt, de most a nap világánál azokat világosabban felismerte. Most a nap is felkelt; új kegy Keresztyénre nézve. Mert ha Halálárnyék völgyének első része veszélyes vala, úgy e másik, melyen még át kellett hatolnia, sokkal veszélyesebb volt; ez azon helytől, melyen most állott, egész a völgy kijáratáig úgy telve volt csapdákkal, fogókkal s hálókkal, más oldalon pedig lyukakkal, gödrökkel s meredek helyekkel, hogy azon esetben, ha itt ugyanolyan sötét lett volna, mint az út első felén, ha ezer lelke van is, el kellett volna vesznie. Most azonban, mint említénk, a nap felkelt s Keresztyén így kiálta fel: "az ő szövétneke az én fejem felett fénylik, melynek világosságánál a sötétségben járok." (Jób 29,3)

E világosság közt érte el Keresztyén a völgy végét. Láttam itt álmomban csontokat, hamut s zarándokok megcsonkított testét‚ kik az előbbi időkben jártak ez úton. Míg ennek okán gondolkoztam, nem messze előttem egy barlangot fedeztem fel, melyben régenten Pápa és Pogány nevű két óriás lakott, kiknek hatalma és zsarnoksága sok zarándokot fosztott meg életétől. De Keresztyén e hely mellett minden nagyobb veszély nélkül haladt el; ezen kissé csodálkoztam is.

De azóta tudtam meg, hogy Pogány néhány nappal előbb meghalt, s a másik, habár még életben, de öregedőfélben van, s a sok, őt ifjú korában ért erős támadások s bántalmak miatt lelkileg oly gyönge s testileg oly béna, hogy most alig képes egyebet csinálni, mint barlangja bejáratánál ül s beleköt az elhaladó zarándokokba, s körmét rágja haragjában, hogy hozzájuk nem férhet.

S így láttam, hogy Keresztyén folytatta útját, jóllehet kissé megdöbbent, midőn a barlang nyílásánál észrevevé az öreg embert; különösen midőn ez, habár nem követheté, így szólott hozzá: "soha sem lesztek jobbak, míg többeket is meg nem égetnek közületek." De Keresztyén hallgatott, szívélyesen reánézett, s továbbment anélkül, hogy baj érte volna, énekelve:

Csodák csodája, bátran mondhatom,
Hogy általestem ennyi sok bajon.
Áldott legyen a keggyel teli kéz,
Mely elhárított rólam annyi vészt.
Ördög, pokol, bűn, éj veszélye várt
Minduntalan, míg jártam a határt.
Ösvényemen tőr és csapó feküdt
S fenyegetett, méltatlant, mindenütt,
És összezúzhatott vó'n – összetépett...
Úr Jézusé az érdem, még hogy élek.

Scofield: Zsoltárok könyve 119. fejezet

(119,1) A Zsolt 119. akrosztichon (az egyes versszakok kezdőbetűi azonosak), s a legjobban kidolgozott az ABC zsoltárok sorában (9; 10; 25; 34; 37; 111; 112; 119; 145). Huszonkét részből áll a héber ABC huszonkét betűjének megfelelően. Minden nyolc verse ugyanazzal a betűvel kezdődik ABC sorrendben, a héber alef betűtől kezdve. Hasonló akrosztichon a Péld 31,10-31; JSir 1-4.
Ezt a zsoltárt az Isten törvénye iránti szeretet alkotta, mely Isten írott Igéjének szépségét és kiválóságát magasztalja olyan formában, hogy ezt sehol másutt a Bibliában nem találjuk.
Isten Igéjére a következő megjelöléseket alkalmazza:
(1) törvény;
(2) szó (szavak, ige);
(3) rendelések;
(4) parancsolatok;
(5) előírások;
(6) bizonyságok;
(7) szabályok; és
(8) ítéletek.
Az „ítéletek" és „rendelések" szavak ugyanannak a héber szónak a fordításai. Csupán a 90, 121, 122 és 132. v. nem tartalmaz a törvényre utaló kifejezést.
E szavak között vannak bizonyos árnyalati különbségek: a „törvény" elsősorban útbaigazítást vagy oktatást jelent, mint Isten minden kijelentését az élet számára. A „szó (ige)" olyan mondás vagy kijelentés, amely Isten akaratának általános kifejezése. A „rendelések" az isteni kormányzás törvényes követelményeire és szabályaira vonatkoznak (ugyanígy az „ítélet" is). A „parancsolatok" isteni követelmények, amelyek vallási alapelveknek számítanak. Az „előírások" Isten által meghatározott erkölcsi kötelességekre vonatkoznak. A „bizonyságok" azokról a kijelentésekről szólnak, melyekben Isten kinyilatkoztatta saját lényét és céljait. A „szabályok" a mózesi törvényekben lefektetett polgári és vallási törvényekre vonatkoznak. Az „útaid" szó egyesíti magában mindezeket a kifejezéseket.

Jack W. Hayford: Városaink és településeink elfoglalása 2.

A mélyen átérzett, szenvedélyes és kitartó közbenjáró ima nemcsak leoldozza az emberi életekről a bűn szorítását, ha­nem újfajta érzékenységet szül Isten népében a Szent Szel­lem iránt. Ennek következtében elindítja őket abban a szol­gálatban, amely segít a város szükségben és fájdalomban lévő lakóin. A Jézus nevében végzett könyörületes szolgálat elke­rül­hetetlenül nyitottságot munkál ki a világias gondol­ko­zású emberekben, készséget, hogy meghallgassák a Krisz­tus­ban való élet üzenetét és ismét figyeljenek rá. Ha a sötétségben lévő emberek szeretetet kapnak és szolgálnak feléjük, kész­sé­gesebben veszik fontolóra az igazságot.

Velünk is így kezdte a Szent Szellem.
Egy reggel felébresztett, és amit mondott, az nagyon ha­sonlított a Józsuéhoz intézett szavakhoz: „Hívd az em­be­re­­ket imádkozni a városért; olyan hatalmas imára, amilyet még nem láttak!” Ennek következtében hetente százak jön­nek el hétvégi és hétköznapi imaszolgála­tainkra, hogy hos­sza­san könyörögjünk városunkért. Bár az embereknek nem kell feltétlenül egy meghatározott helyre, például a kápol­nánk­ba jönniük az imádkozás idejére, egy ilyen gyü­le­ke­ző­hely az Isten tervében szereplő szellemi földren­gés epicent­rumává válhat. Az imaössze­jöveteleknek az a faj­tá­ja, amit például az Apostolok Cselekedeteinek 4. része mutat be, megrázhatja az embereket egymástól elválasztó fa­la­kat és le­­rombolhatja azokat a láthatatlan sátáni épít­ménye­ket, ame­lyek a város lakói fölé tornyosulnak (Ap. Csel. 4:23-31.).
Amikor először éreztem Isten hívását, hogy beszéljek az ilyen ima szük­sé­ges­sé­gé­ről, városunkat a pusztulás szélén lát­­tam. Mennyire hasonlóan szólt Isten Józsuéhoz! „Pusz­­tu­lásra ítéltem ezt a várost és mindent, ami benne van - csak a parázna Ráháb marad életben” (Józsué 6:17.).
Felismertem, hogy ez a „pusztulás” nem végzetes földren­gés­re utal (Los Angeles híres arról, hogy gyakran fenye­getik „próféták”). Egészen világosan láttam, hogy nem kell nyol­cas erősségű földrengésre vagy óránként 200 mérföldes se­bes­ségű tornádóra, vagy arra számíta­nunk, hogy száz láb magas szökőár árasztja el városunkat. Már rombolják külön­böző dolgok belülről.

Betegség dühöng körülöttünk: mindenféle kór, fertőzés és fájdalom.
Halál leselkedik ránk számtalan ajtón át, mint az ön­gyil­kosság, a gyilkosság és az abortusz.
Általános az elkeseredés, növekszik a reménytelenség, az emberek vágyai és álmai semmivé olvadnak a szemük előtt.
A kiábrándultság mélyül; a szülői kapcsolatok elsza­ka­dá­sával a gyermekek látják otthonaik összeomlását.
Csalódás tarol le embereket; üzletek omlanak össze, szer­ződéseket szegnek meg.
Tisztességtelenség. Csalás. Válás. Csüggedés. Pusztulás!

Egyik városból a másikba költöznek az emberek, mert azt gondolják, hogy ez megoldja problémáikat - az élettel, az ott­hon­nal, a feleséggel, a gyermekekkel, a munkával kap­cso­latos kiábrándultságukat -, de az új helyen csak azt tapasz­talják, hogy külsőleg minden más, de alapjában semmi nem változott.
Még több csalódás. Még több pusztulás. Még több csalás. Újabb pusztulás, de egy másik városban. Mindezek között nő a jövőbe vetett remény.
Az Úr elhív egy népet, amely imádkozva járja körbe váro­sait. Ha megteszik, látni fogják a falak leomlását, amelyeket a pokol épített az egészséges otthonok és boldog családok ellen. Isten ereje össze tudja zúzni a sötétséget, amely össze­zúzza a családokat!

Isten képes a démoni erőket menekülésre kényszeríteni és a Szent Szellem ereje által kivezé­nyelni az Ő igazságát kép­viselő szent hadakat. Kész megmenteni városaink Ráháb­jait - azokat az embereket, akik csak azért élnek bűnben, mert soha senki nem beszélt nekik az Ő igazi szeretetéről.
Ráháb egy prófétikus üzenet. Ez a jerikói parázna egy azok közül az éhező lelkek közül, akik a te városodban laknak és keresik az igazságot.
A „Ráháb” héber eredetű név, ami ezt jelenti: „széles hely, tágas.” Ez valahogyan az üres szíveket példázza, amelyek szélesre vannak tárva bármi előtt, amit az élet hozhat a szá­mukra. Bár ő prostituált volt, amikor az izraeli kémek az ott­honába mentek, Ráháb ismerte el elsőként, hogy az ő Istenük hatalmasabb minden más istennél. Bár egy pogány kultúra doktrínáinak és saját bűneinek csapdájában élt, nyi­tott volt arra a tényre, hogy van Valaki, - egy nagyobb Isten - az Élő Isten, aki jobb minden általa korábban ismert do­lognál.
Ráhábot nyitottsága mentette meg, de ezen túl egy megra­ga­dó történet is kibontakozik. Máté Evangéliuma Ráhábot (aki, miután megmenekült, egy, a Júda törzséhez tartozó fér­fihoz ment feleségül) a mi Urunk Jézus, a Messiás egyik közvetlen ősének nevezi (Máté 1:5.).
Vajon hány olyan ember lehet a te városodban, aki ugyan­olyan nyitott, mint Ráháb és aki, ha az imádság lerombolná a falakat, válaszolna Jézusnak és csatlakozna Hozzá?

Fogjuk meg egymás kezét, és imádkozzunk városainkért! So­ha ne mondjunk le róluk!
Ezt le kellett írnom. És meg kellett hívnom téged is erre a kalandra. Ha biztosítva akarod látni a saját jövődet, öntsd ki a szívedet imában azokért, akiknek a jövője még kockán forog!
Valami történik Isten gyermekei között. Valami történik a városokkal és a településekkel. Ez a valami most történik. Két királyság küzd a város lelkéért. Még nem késő megszerezni a győzelmet, ha korán felke­lünk. A városok is megérdemlik, hogy legyen jövőjük. A városok azonban nem tudnak a saját jövőjükről gondos­kodni.
Józsué gyermekei - keljetek fel!

Scofield: Zsoltárok könyve 118. fejezet

(118,29) A messiási zsoltárok: összefoglalás.
Hogy a zsoltárok bizonyságot tesznek Krisztusról, azt Urunk maga is megerősíti (Lk 24,44 stb.), és az ÚSZ zsoltáridézetei határozottan rámutatnak azokra a zsoltárokra, amelyeknek kifejezett messiási jellegük van. Más zsoltárokban is találunk hasonló szellemi és prófétai vonásokat. Lásd Zsolt 2,1 jegyzetét.

Krisztust a zsoltárokban általában kétféle alakban láthatjuk:
a szenvedő Messiást (pl. Zsolt 22.) és
a Királyt, aki átveszi dicsőséges királyságát (pl. Zsolt 2 és Zsolt 24). Vö. Lk 24,25-27.
Krisztus személyét láthatjuk bennük, mint
(a) Isten Fiát (Zsolt 2,7) és valóságos Istent (Zsolt 45,7-8; 102,26; 110,1);
(b) az Emberfiát (Zsolt 8,5-7) és
(c) Dávid Fiát (Zsolt 89,4-5.28.30).
Krisztust láthatjuk bennük tisztségeiben, mint
(a) prófétát (Zsolt 22,23.26; 40,10-11);
(b) papot (Zsolt 110,4); és
(c) királyt (p1. Zsolt 2 és Zsolt 24).
Krisztust láthatjuk bennük különböző szolgálataiban. Mint pap feláldozza Önmagát (Zsolt 22; 40,7-9, vö. Zsid 10,5-12) majd feltámadásban látjuk Őt, mint papot és pásztort, aki örökké él, hogy esedezzen értünk (Zsolt 23, vö. Zsid 7,21-25; 13,20). Mint próféta hirdeti az Úrnak, mint Atyának nevét (Zsolt 22,23; vö. Jn 20,17). Mint király beteljesíti a Dáviddal kötött szövetséget (Zsolt 89), és egyúttal visszaállítja az ember uralmát a teremtés fölött (Zsolt 8,5-9; Róm 8,17-21), míg végül Isten lesz minden mindenben (1Kor 15,25-28).
A messiási zsoltárok betekintést engednek Krisztus belső lelki életébe és szenvedéseibe, mialatt itt élt a földön (pl. Zsolt 16,8-11; 22,1-22; 40,1-17).

Szentikék 2.

Scofield: Zsoltárok könyve 110-113. fejezet

(110,1) A Zsolt 110 fontosságát mutatja az a kiemelkedő helyzet, amelyet az ÚSZ-ben elfoglal.
(1) A zsoltár megerősíti az Úr Jézus Isten voltát, válaszul azoknak, akik tagadják az Ő „Úr" nevének teljes isteni jelentőségét az ÚSZ-ben (1. v.; Mt 22,41-45; Márk 12,35-37; Lk 20,41-44; Apcsel 2,34-35; Zsid 1,13; 10,12-13).
(2) A Messiás örök papságát hirdeti - ami a Szentírás egyik legfontosabb kijelentése.
(3) Történelmi szempontból a Zsolt 110 Krisztus mennybemenetelével kezdődik (1. v.; Jn 20,17; Apcsel 7,56; Jel 3,21). És
(4) prófétai szempontból a zsoltár előretekint
(a) arra az időre, amikor Krisztus, mint az Úr hatalmának pálcája, mint a Sionból jövő Szabadító (Róm 11,25-27) fog megjelenni, valamint Izráel megtérésére (3. v.; Jóel 2,27; Zak 13,9; és
(b) a pogány hatalmasságok megítélésére, ami megelőzi a királyi uralom felállítását (5-6. v.; Jóel 3,9-17; Zak 14,1-4; Jel 19,11-21).

(113,1) A Hallelujah-zsoltárok a következők: 104-106; 111-113; 115-117; 135; 146-150. Ezek közül a 135-136 és 146-150 a naponkénti zsinagógai istentiszteletek zsoltárai voltak. A Zsolt 113-118-at „egyiptomi Hallel" zsoltároknak nevezték, ezek a páska, a pünkösd, a sátoros és templomszentelési ünnep zsoltárai voltak. A páskaünnep kezdetekor ezeknek a zsoltároknak első részét énekelték; a 115-118-at viszont (a nagy Hallelt) az utolsó kehely után (vö. Mt 26,30). A héber Halleluja görög változata az Aleluja szó, amit átvett a magyar szöveg is a Jel 19,1.3.4.6. verseiben.

Jack W. Hayford: Városaink és településeink elfoglalása 1.

Amerika egyik legelismertebb pásztorának melegszívű, pásztori sza­vait olvas­hatjuk. Jack Hayford szol­gálata alatt a kaliforniai Van Nuys „Church on the Way” nevű gyüleke­ze­tének taglétszáma 25-ről több mint 7000 főre emel­ke­dett. Ezt a gyors növekedést a szellemi tényezők közül leginkább az ima erejének tu­lajdonítja. Ez az írás olyan igei jellegű in­tések közé tartozik, amilyeneket a Szent Szellem használ sok hívő életében, hogy támadóbb fellépésre bá­torítsa őket a vá­ro­saikért, településeikért és környe­zetü­kért folytatott imád­kozásban.

Már három éve nehéz és világosan felismerhető teher nyom­ja vállamat városom, Los Angeles miatt. Van Nuys, ahol a gyü­le­kezetünk található, nagy-Los Angeles része, és amint ez az imateher rámnehezedett, valóban a Szent Szellemtől fogant mó­don kezdtem szeretni Los Angelest.
Más vezetőkhöz fűződő kapcsolataim révén tudom, hogy egyre több és több hívő van szerte az Egyesült Államokban, és a világon, akik ugyanezt a szánalmat és a köz­ben­járó imá­nak ezt a terhét élik át városaik és településeik miatt. Ha te is ezek közé tartozol, akkor imádkozom, hogy erősödj meg az elhívásban, amelyet kaptál, hogy szeresd városodat és gyü­lekezetedet, imádkozz értük, és hidd: Istennek új terve van a számukra. Józsuénál is látjuk Jerikó és más városok ese­té­ben, hogy a mi élő Urunk városokat is meghódít. Hitem sze­rint Isten vala­mennyiünk számára érvényes elhívása alap­ján számíthatunk arra, hogy városainkat el tudjuk foglalni - az ott lakók javára és Isten dicsőségére.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egyetlen gyülekezet meghódíthat egy várost Isten szeretetével, de hiszem, hogy a te gyülekezeted lehet az, amelyik elindítja ezt a folyamatot! Drága barátom, erre a látásmódra szükség van a városainkért végzett munkában, mert olyan hathatós szeretetre, szolgálat­ra és bizonyságtevésre szólít fel minket, amire korábban nem volt példa.
Sok emberrel találkozom, akik hallják a Szellem hívását ez­zel kapcsolatban. Úgy látom, hogy egy ilyen szolgálatra va­ló késztetés nagyon erősen hasonlít a Józsué könyvében lefek­tetett alapelvekre.
Figyelj meg két igeverset: 1) „Józsué pedig felkele jó reg­gel...” (6:12.) és 2) „És lőn a hetedik napon, hogy felke­lé­nek, mihelyt a hajnal feljöve...” (6:15.).
Itt találjuk meg Isten stratégiájának lényegét arra vonat­ko­zó­an, hogyan „vehetjük be” városainkat és településeinket az Ő szeretetével. Nekünk is az alapoknál kell kezdenünk, olya­n emberek­ből álló imacsoportok kialakításával, akik közbenjá­rá­­suk­kal övezik városukat.

Az Úr nem ezt mondta: „Menjetek és árasszátok el a várost röpcédulákkal!”, nem is ezt: „Készítsetek televíziós mű­­soro­kat - a legnézettebb csatornákon fő műsoridőben! - és beszél­jetek Rólam.” Bár fontosak lehetnek az általunk ter­jesz­tett anyagok, valamint a televízióban és a rádióban el­mon­dott bi­zony­ság­tételek, az is biztos, hogy az események a történe­lem olyan pillanatába helyeztek minket, amikor ügyes fogá­sok a legkevésbé sem hatják meg a világot.
De nincs védelem az ima ellen!

Scofield: Zsoltárok könyve 109. fejezet

(109,1) A bosszúzsoltárok (a 35; 52; 55; 58; 59; 79; 137) Istenhez kiáltanak bosszúállásért.
Isten Igéjében föltétlenül hívő magyarázók a következőképpen értelmezik az ilyen könyörgéseket, melyekben Istenhez kiáltanak bosszúállásért:
(1) a kijelentés előrehaladásának alapján (ilyen imádságok Izráel életében akkor hangzottak el, mikor még nem ismerték Isten teljes és végleges kinyilatkoztatását), vagy
(2) rámutatnak ezekre a tényekre:
(a) a bosszúállás nem a zsoltáríró, hanem Isten kezében van (vö. 5Móz 32,35);
(b) valóság, hogy a megtérni nem akaró és hitetlen bűnösökre Isten rettenetes büntetése vár;
(c) végül is Isten becsületéről van szó, az Ő igazságosságát meg kell védeni (vö. Zsolt 139,21-22); és
(d) jogos azoknak, akik Istent szeretik, igazi felháborodása, ha az igazságtalanság, rosszindulat, törvénytelenség, főként pedig az Isten iránti közömbösség és lázadás ellen irányul. Isten szolgái várják a napot, amikor az igazság elveszi jutalmát, az igazságtalanság pedig a büntetését - azt a napot, amikor Isten valóságos természete (lénye) nyilvánvalóvá lesz (Zsolt 72,1-9; Hab 2,14; Lk 18,7-8; 1Kor 15,25-28; 2Tesz 1,7-10; Jel 11,17-18; 15,3-4; 19,5-7).