MÉLYSÉGES KÖNYÖRÜLETESSÉG
Lehetséges Jézus szolgálatát végezni, de csak az Ő könyörületessége mértékéig. Egy végső megfigyelés szíven ütött engem. Miért sírt Jézus, amikor Lázár sírjánál állt? Azt gondoltam: "Biztosan tudta, hogy a legnagyobb csoda következik, egy halott feltámasztása? Hiszen ragyogó arccal kellett volna állnia." Ehelyett viszont azt olvassuk: "elbúsula szellemében és igen megrendüle" (Jn. 11:33.). A 35. versben pedig: "Könnyekre fakadt Jézus". Akkor ezt mondták a zsidók: "Imé, mennyire szerette őt" (36. vers). "Jézus pedig újra elindulva magában, odamegy vala a sírhoz"(38. vers). Miért? Azért, mert Jézus látta ebben a bánatos jelenetben minden gyász kínját. A halál nem csak az Ő barátját, Lázárt érintette. Jézus nem a saját körülményei miatt mutatott ilyen mély érzelmeket, "Neki nem voltak könnyei saját bánatai számára, de az én fájdalmaim miatt édes vércseppeket ontott." Jézus abban a pillanatban minden temetést látott, és az emberiséget kísértő halált, a borzalmak királyát. Emiatt a páratlan irgalom miatt ment le Ő a halál barlangjaiba, ezért győzte le a halált.
Ez az a szeretet, az evangélium, amiért az egyház létezik, és amiért mi, az egyház, mindnyájan vagyunk. Ezt az evangéliumot várja a világ.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
