2014. június 19., csütörtök

Derek Prince - Támadó fegyverek 9.

A negyedik fegyver a bizonyságtevés. Ezek Jézus szavai: ApCsel 1:8. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeábán és Samariában és a földnek mind végső határáig.

Mi a Szent Szellem keresztség első célja? Azt mondhatjátok az, hogy bizonyságot tegyünk. Elfogadom, de ez nem pontosan az, amit Jézus mondott. Nem azt mondta, hogy "tegyetek tanúságot", hanem azt mondta, hogy "legyetek az én tanúim." Van különbség: sok ember, aki bizonyságot tesz, nem bizonyság, nem tanú. Jézus nem arról beszélt, hogy először a szájjal tegyünk tanúságot, hanem arról, hogy legyünk tanuk és úgy éljünk, hogy az embereket arra kényszerítse, hogy Jézusra gondoljanak. Természetesen a beszéd része ennek, de nem minden. Gyakran összekeverjük a dolgokat és úgy gondoljuk, hogy van amit a szánkkal mondunk, van amit az életünkkel. Jézus a hangsúlyt a megfelelő helyre teszi. Azt mondja: ti lesztek az én tanúim. Jézus nem azt mondta, hogy tanúi lesztek valaminek, egy átélésnek, hanem, hogy: "Nekem lesztek tanúim!" Voltam egy pünkösdi gyülekezetben kb. 30 éve. Gyakori hiba, hogy a Szent Szellem keresztségről tesznek bizonyságot, vagy a nyelveken szólásról, vagy a gyógyulásról és az embereket ez gyakran félrevezeti. Az egyik dolog, amit észrevettem Jézus gyermekeiről az utóbbi évtizedben ez: bár legtöbben megkeresztelkedtek Szent Szellemmel, nem elsősorban a Szent Szellem keresztségről beszélnek, hanem Jézusról. Ez Isten bölcsessége. Jézusról beszélsz, s az emberek hamarosan meg akarják tudni, hogy mid van. Meg lehet magyarázni nekik, de ne kényszerítsd rájuk. Hagyd, hogy tőlük jöjjön a kérdés.

ApCsel 4:33: És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról: és nagy kegyelem volt mindnyájukon.

Figyelnünk kell a prédikálás és a bizonyságtétel közti különbségre. A prédikálás az igazság kibontása az Igéből, a bizonyságtevés pedig annak elmondása, hogy Isten mit tett értem. Néhány ember, aki nem hivatott el prédikálásra, nagyon jó és hathatós bizonyságtevő. Volt egy üzletember barátom évekkel ezelőtt. Alkoholista volt, aztán megtért és betöltekezett Szent Szellemmel. Egy nap üzleti ügyben egy bárral egybekötött étterembe kellett mennie. Ott ült egy ember a bárban, akit nem ismert, és az Úr szólt hozzá, hogy "tégy bizonyságot ennek az embernek". Azt mondta: "Uram nem tudom, hogy mit mondjak. Nem tudom." Az Úr azt mondja újra: "Tégy bizonyságot ennek az embernek". "De Uram, én nem tudom, hogy mit mondjak." Harmadszor mondta az Úr: "Tégy bizonyságot ennek az embernek." Azt mondta: "Uram, nem tudok." Akkor azt mondta az Úr: "Nem azt mondtam, hogy prédikálj neki, hanem hogy tégy bizonyságot neki. Mondd el, hogy Én mit tettem érted". És megtette. Tehát a bizonyságtevés nem prédikálás, hanem elmondása annak, hogy Isten mit tett érted. Minden kereszténynek képesnek kell lenni a bizonyságtevésre, mert ha Isten semmit nem tett érted, akkor nem vagy keresztény. Jézus célja az volt, hogy az Ő feltámadásának bizonysága terjedjen az egész Földön. Vegyétek észre, hogy az apostolok nagy hatalommal, erővel tettek bizonyságot Jézus feltámadásáról. A legfontosabb tény, amit hangsúlyozni kell az, hogy Jézus él! Ha ez a tény igaz, akkor ez a hitetlenek figyelmét magára kell hogy vonja, mert Jézus meghalt, eltemették, kb. kétezer évvel ezelőtt. Ha ez az ember még ma él, akkor ez a legfontosabb tény a történelemben. Szükséges, hogy mindenkivel tudassuk, hogy él, mégpedig a személyes tapasztalat alapján. Vegyétek észre, hogy a prédikátorok kritikusai mit mondtak az ApCsel 5:28-ban.

"...nem megparancsoltuk-e nektek, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal..."

Isten üzenete eljutott mindenkihez Jeruzsálemben. Ezt nemcsak egy kis prédikátor csoport tette, hanem minden keresztény vitte körbe az ő bizonyságtételét.