A. 1 Móz. 2:7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az õ orrába életnek lehelletét. Így lõn az ember élõ lélekké.
—teremtésének módja:
1. a testét agyagból formálták
2. Isten leheletét lélegezte be (amellyel megkapta az Istennel való közösség egyedi képességét).
3. Isten személyes neve („Jehova”) első alkalommal itt szerepel.
4. Isten, mint személy, az embert az Önmagával való személyes közösségre teremtette.
B. 1 Móz. 1:26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
—Természete: különleges kapcsolat Istennel:
1. „hasonlatossága” = szellemi, morális és intellektuális képesség
2. “képe” = külső fizikai forma (1 Kor. 11:7. Mert a férfiúnak nem kell befednie az õ fejét, mivel õ az Istennek képe és dicsõsége; de az asszony a férfiú dicsõsége.)
C. 1 Móz. 1:26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
—Célja: uralmat gyakorolni az egész föld fölött. Ádám Isten személyes képviselője, aki megjeleníti Isten hasonlatosságát és gyakorolja Istentől kapott hatalmát (vesd össze: Zsolt. 8:4–8. Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél: Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted õt kisebbé az Istennél, és dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt! Úrrá tetted õt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél; Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezõnek vadait is;)
D. 1 Móz. 2:19–20. És formált vala az Úr Isten a földbõl mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élõ állatnak, az annak neve. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illõ segítõ társat nem talált vala.
—intelligens partneri viszony Istennel, amely által ismeretet és bölcsességet szerez
E. 1 Móz. 2:20–24. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illõ segítõ társat nem talált vala. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivõn egyet annak oldalbordái közûl, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberbõl, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testembõl való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberbõl vétetett. Annakokáért elhagyja a férfiú az õ atyját és az õ anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
—Gondoskodás egy házastársról, az emberi kapcsolat szükségességének feltárása és betöltése (előképe Krisztus és az Egyház kapcsolatának)
F. Ádám volt a világ uralkodója (abban a társadalmi rendben, amelybe Isten helyezte)
1. 1 Móz. 2:16–17—Isten állandó kapcsolata Ádámmal az Igéjén keresztül történt.
Ez három alkotórészből állt:
a. engedélyezés
b. tiltás
c. figyelmeztetés
2. Ezt az igét egyedül Ádám kapta, aki pedig továbbadta a feleségének azt
3. János 14:23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
—Hasonlóképpen, Isten állandó kapcsolata a keresztényekkel az Isten Igéjén keresztül történik. Az Isten Igéjéhez való viszonyulásunk valójában Istenhez magához való viszonyulásunk.
3. János 14:23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
—Hasonlóképpen, Isten állandó kapcsolata a keresztényekkel az Isten Igéjén keresztül történik. Az Isten Igéjéhez való viszonyulásunk valójában Istenhez magához való viszonyulásunk.
4. A teremtéskor Isten olyan helyzetbe helyezte, hogy minden szükségéről tökéletesen gondoskodott. Amíg Ádám hitt és engedelmeskedett Istennek, sérthetetlen volt.
5. 2 Pét. 1:2–4. Kegyelem és békesség adassék néktek bõségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az õ isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsõségével és hatalmával elhívott; A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
—Hasonlóképpen, az új teremtésben Isten már tökéletesen gondoskodott a hívők minden szükségéről. Ez a gondoskodás az Isten Igéjének ígéretein keresztül valósul meg. Amíg hiszünk, és engedelmeskedünk Istennek, éppúgy sérthetetlenek vagyunk, mint Ádám volt.
5. 2 Pét. 1:2–4. Kegyelem és békesség adassék néktek bõségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az õ isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsõségével és hatalmával elhívott; A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
—Hasonlóképpen, az új teremtésben Isten már tökéletesen gondoskodott a hívők minden szükségéről. Ez a gondoskodás az Isten Igéjének ígéretein keresztül valósul meg. Amíg hiszünk, és engedelmeskedünk Istennek, éppúgy sérthetetlenek vagyunk, mint Ádám volt.
