2014. június 3., kedd

Reinhard Bonnke - A szenvedély ereje 5.

A SZERETET KEMENCÉJE

Isten megemésztő tűz. Ő minden szeretet, a teremtményeiért égő kazán. Valahányszor közvetítjük az evangéliumot, azt a gondoskodásunknak kell indokolnia. Nem azért kell gyógyítanunk, hogy csodát lássunk. Isten nem a szórakoztató iparban működik. Nem azért jött le a földre, hogy híressé váljon. Ha híres lett is, a közönsége csak egy szöget ajándékozott Neki.

Ő teremtette a fákat, amiket az emberek megfosztottak szépségüktől, hogy egy visszataszító keresztet ácsoljanak belőlük, amin Jézust mutogathatják és gúnyolhatják. Jézus teremtette az embert, így Iskáriótes Júdást is. A fát, ami hordozta Őt, a vasat, ami a testébe hatolt, és Júdást, aki elárulta - mindezt Ő alkotta kezdetben, pedig teljesen tisztában volt vele, mire fogják ezeket használni. Mégis megteremtette a fákat és a vasat is az ember javára, bármibe is került végül ez Neki Magának.

INDOKOLATLAN SZERETET

A mi indítékainknak azonosaknak kell lenniük az övéivel. Isten szeretete teszi ezt lehetővé, amit a Szent Szellem kitöltött a mi szívünkbe. Lehetnek szolgálatunk mögött tökéletlen indítékok. A munkánkat végül majd tűz próbálja meg, és amit önmagunkért tettünk, az fa, széna és pozdorja lesz a szeretet arany- és ezüstékszerei helyett.

A kirakat kedvéért sóvárgunk a csodatevő erőre? Vannak alkalmi "démonvadászok", akik az önmutogatás alkalmait keresik. Vannak, akik arról akarnak híresek lenni, hogy az ima, a nagy hit emberei, vagy nagyon szellemiek? Jézus azt mondta: "Megkapták jutalmukat most, nem pedig a túlvilágon."

A szeretetnek nem lehetnek okai. A szeretet a végső ok. Amikor Isten Izraellel beszélt az 5. Mózes 7:7-8-ban, azt mondta, hogy ok nélkül szereti Őket. Nem azért, mert Izrael nagy nemzet, hiszen azoknál a népeknél is kisebb nemzet volt, akiket ki kellett űzni Kánaánból. Az Úr azt mondta nekik, hogy az irántuk érzett szeretete miatt szereti őket. Ez egyáltalán nem indok. A szeretet oka a szeretet, ami Maga Isten. A szeretet nem Isten, de az Isten szeretet.

Jézus megdöbbent engem. Meggyógyította azt az embert a Betesda tavánál, és elment, még a nevét sem mondta meg. Milyen előnnyel járt Jézusnak ez a gyógyítás? Semmi dicsőséggel, semmi hírnévvel; sőt, bajt és üldözést hozott Rá (Jn. 5.). Aztán fogott egy süketet, kézenfogva kivezette a faluból, ahol senki sem látta, és visszaadta a hallását. Ugyanezt tette egy vakkal, másokat is helyreállított, és megparancsolta nekik, hogy ne szóljanak róla. Jézus egész munkájára csak egy magyarázat van: szerette az embereket.