Kegyelmek vagy kegyelem?
Az tagadhatatlan, hogy a katolikusok Máriától várják „az üdvösséghez szükséges minden kegyelem” elnyerését. Ezt a tényt katolikus apologéták úgy állították be, mint kizárólag egyszerű katolikus hívek gyakorlatát, akik semmi egyebet nem tudnak tenni. Ennek azonban pontosan az ellenkezője igaz; vegyük figyelembe, hogy az előbbi idézetek katolikus szentektől valók voltak, akik közül jó néhányan, mint pl. Liguori is, nagy tekintéllyel bírtak az egyházban, bíborosok és szentek voltak. A Mária-imádást nem csak hogy nem ítéli el az egyház, hanem tanítja, sőt erre buzdítja híveit. Püspökök, bíborosok és pápák maguk is odaszánt Mária-imádók voltak már régebben is, de talán egyikük sem annyira, mint maga II. János Pál pápa. XXII. János pápa volt az, akinek a „Karmel-hegyi Miasszonyunk” megjelent, s akinek kinyilatkoztatta a „szombati privilégiumot” 1322-ben. Ezt az őt követő pápák is megerősítették, pl. V Sándor, VII. Kelemen, V. Piusz, XIII. Gergely vagy V. Pál pápák, és azóta is katolikusok tízmilliói támaszkodnak erre:
"Ígérem, hogy haláluk óráján támogatni fogom az üdvösséghez szükséges kegyelmek adományozásával mindazokat, akik öt egymást követő hónap első szombatjain gyónnak, áldoznak, ötször elimádkozzák a rózsafüzért, akik 15 percig a társaságomban maradnak a rózsafüzér 15 titkán elmélkedve, és akiknek az a szándékuk, hogy elnyerjék tőlem a bűnbocsánatot, [valamint azokat, akik barna skapulárémat viselik]."
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy eszerint az üdvösség Márián keresztül adatik, és hogy szükséges, hogy támogasson a halál óráján. Arra is jó, ha odafigyelünk, hogy a katolicizmus „kegyelmekről” beszél, és nem „kegyeleméről. Azt mondják, hogy a mise „közvetíti” az „üdvösséghez szükséges kegyelmeket”, mindazokat, amiket Jézus Krisztus megszerzett a kereszten. A kegyelem azonban egyetlen egyszer sem szerepel többes számban az Igében.
A Biblia azt tanítja, hogy kegyelemből adatik számunkra az üdvösség. A bűnbocsánat és az örök élet kegyelemből adatik azoknak, akik hisznek Istennek az evangéliumon keresztül kijelentett ígéretében. Az, hogy a katolicizmus többes számban használja a „kegyelem” szót, világosan mutatja, hogy szerintük az üdvösség nem nyerhető el egyszerre és tökéletesen, hanem csak apránként, és elsősorban a szentségek vétele révén, amelyek a szó szoros értelmében kegyelmet közvetítenek. Eszerint az ember nem nyerhet bűnbocsánatot és örök életet egyszerre, és mindez nem egy befejezett tény. Mindig vannak még olyan „kegyelmek”, amik az üdvösséghez vezető úton még elnyerésre várnak, ezeket meg kell szerezni. A Biblia kegyelmét azonban ember nem érdemelheti ki, nem szerezheti meg; csak a katolikus „kegyelem” ilyen.
A katolicizmusban nagyon sok mindent kell tenni azért, hogy „kegyelmet” nyerjen valaki. A Biblia azonban ennek pont az ellenkezőjét állítja: ahhoz, hogy valaki elnyerje Isten kegyelmét, mindössze csak hinnie kell abban, amit Isten az Ő evangéliumában nekünk ajándékoz, és el kell fogadni a bűnbocsánat és az örök élet ingyen kegyelmét.
A katolikus „kegyelem” elnyeréséhez azonban sok-sok szabálynak kell engedelmeskedni, és sokféle módon megsokszorozható. Mária különleges ígérete alapján, amit XXII. János pápának adott, ezeket a cselekedeteket „öt egymást követő hónap első szombatjain” kell végrehajtani. Azokon a napokon a híveknek gyónniuk és áldozniuk kell, el kell mondani öt rózsafüzért, 15 percig vele [Máriával] kell maradniuk stb. Ez olyan „üdvösség”, amit cselekedetek által, Mária közvetítésével lehet megszerezni.
A fentiek alapján nagyon világosan látszik a római katolicizmus és Isten kegyelmének evangéliuma közötti óriási eltérés. Az előbbi szerint a kegyelem Istentől való (viszont Mária közvetíti), és mindig válasz arra, hogy mit tesz az odaszánt katolikus hívő; az utóbbi lényege viszont az, hogy az isteni kegyelem amiatt jön az emberre, amit Jézus Krisztus tett. Az sérti Isten igazságát, hogy valaki csak úgy nyerheti el a bűnbocsánatot, hogy a rózsafüzért imádkozza, eljár misére, vagy végrehajt valami olyan cselekedetet, amit egyháza ír elő. Isten csak az alapján tudja megbocsátani a bűnöket és megmenteni az embereket, amit Jézus Krisztus tett, vagyis hogy kifizette a teljes árat, amit Isten igazsága megkövetelt. Mivel ez már megtörtént, Isten igaz, és ugyanakkor meg tudja igazítani azt, aki hisz Jézus Krisztusban (Róma 3,26).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
