Az evangélium, amiben hinnünk kell ahhoz, hogy üdvözüljünk, „Isten kegyelmének evangéliuma” (Apostolok cselekedetei 20,24), ugyanis „kegyelemből tartatunk meg”. A kegyelem kizárja a cselekedeteket. Pál apostol a következőket mondja: „Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből, különben a cselekedet nem volna többé cselekedet” (Róma 11,6). A kegyelem nem szerezhető meg, nem érdemelhető ki, nem vásárolható meg, pontosan azért, mert kegyelem. Az üdvösséget Isten ingyen kegyelemből adja azoknak, akik beismerik, hogy meg sem érdemlik, és nem képesek semmi olyat tenni, amivel kiérdemelnék vagy megszerezhetnék azt.
A II. vatikáni zsinat folyton a cselekedetek által való megigazulást hangsúlyozza. Egy aktív katolikus állandóan üdvössége megszerzésén fáradozik. Vannak papok és apácák, akik még ma is követ tesznek a cipőjükbe, durva szövésű inget viselnek, és korbácsolják magukat, hogy kiérdemeljék az üdvösséget. Ha valaki ellátogat egy katolikus országba egy egyházi ünnepen, az láthatja, amint a vezeklő hívek önmagukat ostorozzák, láthatja, amint a zarándokok térden csúszva igyekeznek egy Mária-oltár felé, mások súlyos kereszteket cipelve roskadoznak, vagy remélik, hogy megnövelik az üdvösség elnyerésének esélyét azzal, hogy gyertyákat vásárolnak, és elégetik a „Miasszonyunk”, vagy valamelyik „szentnek” a szobra előtt. Vannak olyan helyek is, például a Fülöp-szigetek, ahol néhány buzgó hívő még keresztre is feszítteti magát, hogy ezzel legalább részben kifizesse saját, illetve a többi ember üdvösségének árát. Róma nemcsak hogy nem tesz semmit ennek megakadályozása érdekében, hanem még bátorítja is az embereket. A cselekedetek általi megigazulás annyira központi magva Róma tanításának, és a hívőknek olyan tömegei teszik ezt mindennapos gyakorlattá, hogy ezt le sem lehetne tagadni.
Julián Hernandezt 1560. december 22-én a spanyolországi Sevillában máglyán égették meg, mert Németországból Bibliákat vitt be az országba. Máglyahalálra ítélésének másik oka az volt, hogy hitte: „aki hisz Jézus Krisztusban, és aki egyedül az Ő érdemeiben bízik, az a mennybe jut..." Képzeljük csak el, hogy valaki azért lesz a lángok martaléka, mert hisz Isten kegyelmének evangéliumában! Pedig százezreket mészárolt le Róma emiatt.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
