A katolikusoknak is meg kell térniük, különben elvesznek
Maguk a reformátorok közül is többen katolikus papok voltak, akik rájöttek arra, hogy ha meg nem térnek, elvesznek, ugyanis a katolicizmus evangéliuma nem az az evangélium, ami megtartja az embereket. Az embereket nem arra ösztönzik, hogy Jézus Krisztussal mint Megváltójukkal legyenek személyes közösségben, hanem ennél sokkal fontosabbnak tartják, hogy a katolikus egyház tagjai legyenek, ami aztán majd egyszer csak betuszkolja őket a mennyek országába, ha betartják itt a földön az egyház által előírt törvényeket. A katolikus tanítás szerint az üdvösség nem hit által nyerhető el, hanem a cselekedeteknek és az egyház iránt tanúsított engedelmességnek egy soha véget nem érő folyamata révén.
A reformátorok, mivel hittek a Biblia evangéliumában, tudták, hogy üdvösségük van, és mivel örültek ennek, elkezdték hirdetni a jó hírt, vagyis „Isten kegyelmének evangéliumát” a többi katolikusról is azt remélve, hogy képesek lesznek az egyház belső reformjára. Mindezekért azonban kiközösítették, kiátkozták és üldözték őket, sokukat a szó szoros értelmében halálukig.
A tridenti zsinatot hívták össze a reformáció által felvetett kérdések orvoslására. A zsinat elvetette mindazt, amiért a reformátorok ki- álltak, Isten Igéjének tekintélyétől kezdve a hitből való megigazulásig. Elutasították azt a nézetet is, hogy a hívőnek egyben papi szolgálata is van. Végül mintegy 100 átkot mondtak ki azokra, akik elfogadták a reformátorok által vallott nézeteket. Ezeket az átkokat még a mai napig sem vonta vissza senki.
Mindezek csak egyszerű történelmi tények. Azóta sem az evangéliumi keresztények, sem a katolikusok hitbeli meggyőződése nem változott. Különös módon, azokat az evangéliumi keresztényeket, akik a katolicizmus tévedéseire próbálják ráirányítani a figyelmet - mivel szeretik annyira a katolikus embereket, hogy azt akarják, hogy ők is elnyerjék az üdvösséget azzal vádolják, hogy „ostorozzák a katolikusokat”. De hogyan kell értelmezni azt a több mint 100, a protestánsokra kimondott átkot? Nem lehet, hogy éppen ez az igazi „ostorozás”?
Nagyon elterjedt az az elképzelés, miszerint a II. vatikáni zsinat jelentős változásokat hozott. Sajnos, a tény azonban az, hogy csak néhány ponton módosította az előző doktrínákat, ilyen például az, hogy a mise most már anyanyelven zajlik, és nem latinul. Róma lényeges doktrínái közül egyetlen egy sem változott, sőt a II. vatikáni zsinat folytonosan a tridenti és más zsinatokra hivatkozik, és valójában csak megerősíti a régi katolikus tanításokat. Hogy ez még közérthetőbb legyen, nézzük meg a II. vatikáni zsinat dokumentumának egy részletét:
"A II. Vatikáni zsinat ... a régi hithez vagy teológiához viszonyítva semmi újat nem tartalmaz, hiszen a zsinaton nem mondtak ki új dogmát, nem ítéltek el tant vagy személyt, hanem a régit csupán újra fogalmazták... és elmélyítették.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
