Frank Hammond - Az elutasítottság legyőzése 40.

Töltsd be a házat!

"Mikor pedig a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, de nem talál; akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt. Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét szellemet, gonoszabbakat ő magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsőnél." (Mt. 12:43-45.)

Miután a démonok eltakarodtak, fontos, hogy kívül is maradjanak. Sokan nehezebbnek tartják a szabadság megőrzését, mint magát a szabadulást. Ha a kiűzött démonokat nem tartod kívül, vajon mondhatod-e őszintén, hogy megtörtént a szabadulás?
Jézus hangsúlyozta, hogy milyen fontos a szabadság megőrzése, amikor arról a házról beszélt, amelyik üres maradt, miután a korábban ott lakókat kisöpörték. Jézus azt tanította, hogy a démonok, ha lehetőségük van rá, visszatérnek ahhoz a személyhez, akiből őket kiűzték. A bent levő démonok kiűzése nem biztosít folyamatos győzelmet.

Jézus arra is figyelmeztetett, hogy ha nem óvjuk meg magunkat a démonok visszatérésétől, akkor lehet, hogy nagyobb erővel jönnek vissza. Az elkergetett démonok olyan életet látnak, amely azért üresedett meg, hogy aztán tárt kapukkal várja vissza őket még gonoszabb szellemek társaságában.

Önmagunk bűntől és démonoktól való megtisztításának a célja, hogy Krisztus hasonlatosságával töltekezzünk be. Ha valakinek csupán az a célja, hogy gondot okozó problémáitól megszabaduljon, akkor meglehetősen rövidlátó célt tűzött ki maga elé.
"Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket."
(2. Kor. 7:1.)

Felmerülnek ilyen kulcskérdések, mint; Ki tölt be? Hogyan valósul ez meg? Mivel töltekezzem be?
Aki megszabadul, az felelős a ház betöltéséért is. Nincs arra példa a Bibliában, hogy Jézus bárkinek a házát Maga töltené be. Segítséget adhatnak mások, de a teher a frissen szabadult személyen marad. Senki sem lehet helyettünk szellemi: nekünk magunknak kell szelleminek lennünk.

A megtisztított edényt annak az ellentétével kell megtölteni, amitől megszabadították. Ha félelmet űztek ki, hitre van szüksége. Ha korrupciót, akkor tisztasággal kell a helyét betölteni. Ha gyűlölettől és keserűségtől szabadultál, akkor szeretetet és megbocsátást kell gyakorolnod. Más szavakkal, Jézus jellemvonásaival és természetével kell betöltekeznünk. Ha az ember életét a Szent Szellem teljesen birtokba vette, nem marad hely a gonosz számára. "Szellem szerint járjatok, és a test kívánságát véghez ne vigyétek" (Gal. 5:16.).

A ház betöltése úgy jut teljességre, ha fegyelmezett keresztény életet élünk.

"Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban; Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek." (Róma 6:12-13.)

Fogadd el Isten vigasztalását!

A szabadulás csak részben jelenti az elutasítás okozta probléma megoldását. A szabadulást hasonlíthatjuk a fertőzés kitisztulásához egy sebből. A fertőzés komplikálja a már meglevő sebet, valójában akadályozza a seb gyógyulását, de ha egyszer kiküszöböltük a fertőzést, akkor a seb magától begyógyul. Ennek a példának az alapján meg tudjuk érteni, miért szükséges egy lépéssel több az elutasításból származó seb teljes gyógyulásához.
Az elutasítás okozta seb fájdalommal jár. "A szívnek bánata miatt a szellem megszomorodik" (Péld. 15:13). A fájdalomra való orvosság a vigasztalás. "Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás: Rákhel siratta az ő fiait, nem akart megvigasztalódni az ő fiai felől, meri nincsenek"
(Jer. 31:15.).

Honnan származik a vigasztalás? A vigasztalás Istentől jön. "Áldott az Isten...minden vigasztalásnak Istene, aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban" (2. Kor. 1:3-4.).

Hogyan jutunk hozzá? Isten kegyelmének ajándékaként kapjuk. Ugyanúgy vesszük, ahogy a bűnökből való megváltást. "Kegyelemből tartattatok meg hit által" (Ef. 2:8.), Jézus a Szent Szellemet küldte el, hogy megvalósítsa azt, amit Ő a kereszten megszerzett számunkra.

"És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké... Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. " (Jn. 14:16, 18.)

A belső gyógyulást ugyanúgy kell elfogadni, mint a testi gyógyulást. Kérhetjük hittel és meggyógyulunk (Mt. 9:22.). Vagy hívhatjuk a gyülekezet véneit, akik megkennek bennünket olajjal és elmondják értünk a hit imáját (lásd Jak. 5:14-16 ).
"Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek higyjétek hogy mindazt megnyeritek, és meg lesz néktek."
(Mk. 11:24.)

Ma Jézus minden elutasítottságtól sérült léleknek felteszi ugyanazt a kérdést, amit a szerencsétlen nyomoréknak feltett a Bethesda tavánál: "Akarsz-é meggyógyulni?" (Jn. 5:6.). Add át a sebeidet Jézusnak! Válaszd a vigasztalást!