AMIKOR A KENET FORR
Mi lehetett Góliát reakciója? "Adjatok nekem egy embert"- ordította (I. Sám. 17:10.). Várta Izrael válaszát. Feltételezte, hogy a válasz Izrael legnagyobb katonája lesz. Aztán végül jött a hős, kilépett Izrael hatalmas harcosainak soraiból. Góliát alig hitt a szemének, amikor mindkét sereg felmordulása közepette egy szandált és parasztköpenyt viselő suhanc futott át a harctéren. A fegyverzete egy pár bot és egy kis parittya volt. Góliát úgy érezte, ez szándékos sértés - azt gondolja Izrael, hogy csak egy kutyát kerget, ezért küld egy fiúcskát bottal és parittyával?
Dávid hite nyilvánvalóvá válhatott volna abból, hogy egyáltalán ott volt. Góliát azonban Isten Szellemének is ellensége volt. A pásztorfiú szivében a kenet láthatatlanul forrni kezdett. Már nem lehetett őt visszatartani. Figyeld meg, hogy az 1. Sámuel 17:48. szerint Dávid "futott" a filiszteus bajnok felé, mint egy nyíl, amit a Mindenható Isten lőtt ki az íjából. A fel nem kent hivatásosok biztonságos helyről figyelték az eseményeket.
Góliát figyelmeztetésként rekedten ráordított Dávidra. Ellentétként Izrael édes énekesének hangja válaszolt, az a zenei tenor, amely később lecsillapította Sault őrült rohamaiban. Eliáb, vagy néhány más gúnyolódó katona talán odakiáltott Dávidnak: "Énekelj neki - talán sírva fakad és hazamegy." A szavak nem bűvölték el Góliátot.
Akárhogyan is, Izrael több ezer katonája már talpon volt, figyelt és ordibált. A katonák sokat kiabáltak. Ez jól ment nekik. Ahogy több százan ütötték dárdáikkal a pajzsaikat, tökéletesen rémisztő lármát csaptak. Góliát viszont olyan konok alak volt, aki nem ment el.
Ha a hit volt itt a fő tényező, ne feledjük, hogy ők mindnyájan hittek. Dávid semmivel sem hitt több dolgot, mint ők. Náluk volt a szövetség ládája. Ők voltak Isten választott népe. Erről énekeltek. Még ilyen zsoltárt is zengtek: "Az Úr hatalmas a csatában." Addig verték lábukkal a ritmust, amíg a föld is beleremegett. Mindezt megtették, mégsem harcolt senki. Volt hitük, de nem cselekedtek annak alapján. A felkent Dávid viszont érezte, hogy a Szent Szellem megremegteti.
Az Úr hadserege ma is ilyen? Mindent megtesz ez a sereg a harcon kívül? Mindent, csak nem evangélizál? Izrael időt szánt önmaga megszervezésére, és ezzel befejezte. Fényesítették a fegyvereiket, vitatkoztak arról, ki legyen a vezető, bizonyára megtárgyalták a sereg felépítését, politikáját és módszereit. Az Úr hadserege lehet ilyen, érdekelheti az összetétele, hogyanjának és mikéntjének fényesítése, megtárgyalhatja a gyülekezeti rendet, állíthatja, hogy ő a "hatalom népe", mint a Góliáttal szemben álló Izrael. Isten ügyéért azonban semmi tényleges támadásba nem kezdenek, nem evangélizálnak igazán.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
