Üdvösség - katolikus módra
Természetesen a katolikus egyház is hirdeti az üdvösséget, csak éppen az szöges ellentétben áll a Szentírás tanításával és mindazzal, amiben a teljes evangéliumi keresztények hisznek. Szerintük az üdvösséget úgy lehet elnyerni, hogy valaki tökéletes engedelmességet tanúsít a katolikus egyház iránt, azt állítva ezzel, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy Jézus Krisztus meghalt az emberekért a kereszten. Nincs egyetlen olyan katolikus sem, aki azt tudná mondani, hogy ő biztosan üdvözülni fog, és hogy tudja, hogy halálakor a mennybe fog kerülni. Ha valaki ezt merné állítani, akkor az automatikusan Róma átkát vonná magára:
"Ha bárki azt állítja, hogy a bűnbocsánat elnyeréséhez szükséges... teljes meggyőződéssel elhinni, hogy... bűnei meg vannak bocsátva, azt a személyt ki kell átkozni."
A római katolikus egyház rendkívül erősen ragaszkodik ahhoz, hogy Jézus Krisztus áldozata a kereszten nem volt tökéletes és elegendő, vagyis nem elég ahhoz, hogy Jézus Krisztusba vetett hite által valaki üdvözüljön. Kitart amellett, hogy az üdvösség megszerzése a cselekedetek és az egyház által meghatározott rituálék és szenvedések véget nem érő folyamata, ami tart a földi élet során, és minden valószínűség szerint az illetőnek majd a purgatóriumban is kell szenvednie.
Ha egy bűneit megbánó bűnös azt állítja, hogy a megigazulás kegyelmének elfogadása után a bűnei meg vannak bocsátva, és nincs örök kárhozatra ítélve, és hogy semmilyen büntetést nem kell elszenvednie sem ezen a világon, sem a purgatóriumban, mielőtt megnyílna előtte a menny kapuja, azt ki kell átkozni.
A tridenti zsinat a „megigazulás kegyelme” fogalom használatával megerősíti, hogy egy „bűneit megbánó bűnös” „kegyelem” által igazul meg. Ez nagyon biblikusan hangzik, csak éppen nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a szó ugyanaz lehet, mint amit egy evangéliumi keresztény használ, a katolikus jelentés azonban merőben különböző. A tridenti zsinat úgy rendelkezik, hogy egy „bűneit megbánó bűnösnek” - jóllehet megigazult „kegyelem” által - mindenképpen szenvednie kell azért, hogy „megtisztuljon” bűneitől, és ez a szenvedés megvalósulhat akár itt a földön, akár a purgatóriumban, bár leggyakrabban mindkét helyen. Ez a dogma tehát tagadja, hogy Jézus Krisztusnak a mi bűneinkért szenvedett halála tökéletesen elegendő. Ez nem más, mint meghamisított evangélium, és erről beszél Pál apostol a Galatabeliekhez írott levél 1. részének 8. versében.
A Biblia több ízben kijelenti, hogy az üdvösség nem cselekedetek és nem a törvény cselekedetei által szerezhető meg. Ennek ellenére Róma kitart amellett, hogy üdvösséget csak úgy lehet szerezni, hogy valaki olyan cselekedeteket hajt végre, amelyek összhangban állnak az „új törvénnyel”. A II. vatikáni zsinat kijelenti, hogy az „evangélium hirdetése” a püspökök feladata, és célja az, hogy „mindenki elérje az üdvösséget a hit, a keresztség, valamint a parancsolatok teljesítése által”. A pusztán hit által elnyerhető üdvösség helyett, amiről a Biblia is beszél, a II. vatikáni zsinat azt állítja, hogy „Isten maga ismertette meg emberiséggel azt az utat, amelyen neki szolgálva, Krisztusban üdvözülhet...
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
