Mózes 5. könyvének 28. fejezetében olvasunk az Isten Igéje iránti engedelmességből származó áldásokról. A 11-12. vers például a következőt állítja: "És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Megnyitja néked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden munkáját; és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszel kölcsönt." Látjátok, Isten bőséggel áldotta meg Ábrahámot és leszármazottait, mert megesküdött rá a szövetségben. Dicsőség Istennek!
Ezek után a 15. verstől a törvény átkának összefoglalását találjuk. "Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsd minden parancsolatát és rendelését, reád jönnek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad." Az átok pedig teljes és tökéletes nincstelenséget mond ki az élet minden területére. A szegénység nem Isten áldása. Aki azt hiszi, hogy mégis az, és hogy a szegénység valamiféle alázatosságot hoz, az lényegében abban hisz, hogy Isten az átok szerzője, pedig az valaki más. Az áldás származik Istentől. Nem Isten átkozta meg Ádámot. Ő kertet épített neki, és mindenről gondoskodott, amit az valaha is megkívánhatott. Az átkot a Sátán szerezte. Amikor Ádám a Sátán mellé állt, minden átkozottá lett a földön.
Később Isten egy védőernyőt feszített ki az Ábrahámmal kötött szövetség révén, amely oltalmat nyújtott – a kimenekedés útját,- ez alól az átok alól. Ameddig Ábrahám az Úrral járt és hallgatott a szavára, védelmet élvezett; de abban a pillanatban, amikor figyelmen kívül hagyta Isten hangját és a saját megértésére támaszkodott, kilépett e védőernyő alól, és ismét sebezhetővé vált a Sátán számára.
Miért tűnik oly nehéznek, hogy kijöjjünk Istennel? Hiszen Ő tudja, mi a különbség a jó és a rossz között, és ismeri azokat az alaptörvényeket, amelyekre ezek az értékek épülnek. Nagyon bölcsen átlátja az életet kormányozó erőket. Létrehozott egy meghatározott módon működő rendszert, de mivel a Sátán becsapott bennünket, mi azt hisszük, hogy az épp fordítva működik. Isten nem velünk van haragban. Ő azt utasítja el, hogy a Sátánnal alkudjon meg. Mi történt Évával az Édenkertben? Isten figyelmeztette, hogy ha eszik a tiltott gyümölcsből, meghal. A Sátán azonban megkörnyékezte, és kételkedést ültetett benne a kérdezősködésével: "Valóban Isten mondta...?" Végül meggyőzte, hogy Isten Igéje nem igaz, így Éva engedetlen lett Istennek, Ádám pedig csatlakozott hozzá. A törvény azonban működésbe lépett, és abban a pillanatban meghaltak, bár testük halála csak évekkel később következett be. Ádám bukása óta az emberi nem átkozott. Az idő folyamán lassan hozzászokott a csaláshoz, és nem is volt meg a szükséges szellemi ismerete, hogy kiszabaduljon a csapdából. Miután néhány nemzedék eltelt, Ádám tanítását elfelejtették. Senki sem tudott már Istenről vagy a szellemi törvényekről; amit Isten mondott, nagyrészt idegenné vált az emberi elme számára.
