Arra kell gondolnunk, hogy Isten leckéit nem csak a fejünkkel tanuljuk meg. Az IQ-nknak semmi köze nincs a szellemiségünkhöz. Dávid kisfiúként fedezett fel nagy igazságokat. Isten egyik ihletett, szellemi zsenije volt.
Általános igazságok találhatók ebben a Dávid meglepő teljesítményéről szóló beszámolóban. A helyszín Elah völgye. Olyan kulcsok rejlenek itt, amelyek a szellemi harc dárdái és kardjai. Ebben a híres eseményben a keresztény munka és háború ábrázolását látjuk. Ezek az igazságok teszik lehetővé a győzelmet. Ezek nem Dávid titkai, hanem a Seregek Urának a titkai.
Szerintem ezeket a pontokat könnyű felismerni. Nem elég azonban csupán említeni a szóban forgó tényezőket. Ezt azonnal megtehetem. Dávid ereje két egyformán fontos összetevőből állt: a hitből és a kenetből.
Nem hagyhatjuk viszont csak ennyiben a dolgot.
Ebben a beszámolóban négyféle ember szerepel és itt felsorolom őket:
A felkent amatőr - Dávid
A nem-felkent hivatásosok - Izrael aggódó katonái
A volt-felkent hivatásos - Saul király
Az anti-felkent hivatásosok - Góliát és a filiszteusok
A FELKENT AMATÖR
Dávid nem volt hivatásos katona, de felkent ember volt. Nem tartozott Izrael hadseregéhez. Egyáltalán semmi köze nem volt hozzá. Az Ige fontosnak tartja, hogy ezt megemlítse. Dávid otthon dolgozott, juhokat őrzött. Betolakodott a hadseregbe. Ez lélegzetelállító arcátlanság volt. Istentől való kenete azonban megbízólevelet adott neki ahhoz, amit tett. Dávid eredetileg tulajdonképpen azért ment a csatatérre, hogy apjától ízletes elemózsiát kézbesítsen egy fedeles kosárban a fivéreinek.
Ebben az időpontban a felkent Dávid - meglepő módon - küldönc volt, egy felkent küldönc. Az Úr felkentjeinek hajlandóknak kell lenniük a kifutófiú feladatának elvégzésére. Ha a legkisebb dologban hűek vagyunk, az Úr többet bíz majd ránk. Isten kenete megnyugodhat a legalázatosabb munkásokon is.
Dávid még sosem látott csatát, csatateret sem, mielőtt az Elah völgyébe érkezett volna. Egy felkent látással és az Úrba vetett mérhetetlen hittel jött. Izrael hadseregének férfiai között azonban csak aggódó katonákat talált. A hit és a győzelem észrevehetően hiányzott a sereg hangulatából. Dávid bánatot és szerencsétlenséget érzett.
Amikor kinyitotta a száját, hogy feltegyen egy kérdést, belebotlott a legidősebb bátyjába, Eliábba. Dávid 17 éves fiú volt, Eliáb pedig hivatásos katona, a sereg kapitánya. Eliáb volt az, akit Sámuel nem kent fel. Eliáb nem-felkent hivatásos volt. A nem-felkent hivatásosok egész seregét képviselte; és ki tudja, hányan hiszik ma, hogy Isten seregébe tartoznak? Eliábnak mellékesen volt egy bizonyos fajta hite, de ez majd később derül ki.
Szükségszerű ellentét volt a felkent és a nem-felkent között. Dávid olyan volt Eliáb szemében, mint a smirgli; bosszantó. Szeretnék kimutatni néhány különbséget a két csoport, az Eliáboké és a Dávidoké között.
Dávid nem volt hivatásos katona, de felkent ember volt. Nem tartozott Izrael hadseregéhez. Egyáltalán semmi köze nem volt hozzá. Az Ige fontosnak tartja, hogy ezt megemlítse. Dávid otthon dolgozott, juhokat őrzött. Betolakodott a hadseregbe. Ez lélegzetelállító arcátlanság volt. Istentől való kenete azonban megbízólevelet adott neki ahhoz, amit tett. Dávid eredetileg tulajdonképpen azért ment a csatatérre, hogy apjától ízletes elemózsiát kézbesítsen egy fedeles kosárban a fivéreinek.
Ebben az időpontban a felkent Dávid - meglepő módon - küldönc volt, egy felkent küldönc. Az Úr felkentjeinek hajlandóknak kell lenniük a kifutófiú feladatának elvégzésére. Ha a legkisebb dologban hűek vagyunk, az Úr többet bíz majd ránk. Isten kenete megnyugodhat a legalázatosabb munkásokon is.
Dávid még sosem látott csatát, csatateret sem, mielőtt az Elah völgyébe érkezett volna. Egy felkent látással és az Úrba vetett mérhetetlen hittel jött. Izrael hadseregének férfiai között azonban csak aggódó katonákat talált. A hit és a győzelem észrevehetően hiányzott a sereg hangulatából. Dávid bánatot és szerencsétlenséget érzett.
Amikor kinyitotta a száját, hogy feltegyen egy kérdést, belebotlott a legidősebb bátyjába, Eliábba. Dávid 17 éves fiú volt, Eliáb pedig hivatásos katona, a sereg kapitánya. Eliáb volt az, akit Sámuel nem kent fel. Eliáb nem-felkent hivatásos volt. A nem-felkent hivatásosok egész seregét képviselte; és ki tudja, hányan hiszik ma, hogy Isten seregébe tartoznak? Eliábnak mellékesen volt egy bizonyos fajta hite, de ez majd később derül ki.
Szükségszerű ellentét volt a felkent és a nem-felkent között. Dávid olyan volt Eliáb szemében, mint a smirgli; bosszantó. Szeretnék kimutatni néhány különbséget a két csoport, az Eliáboké és a Dávidoké között.
