Ennek a gyógyuláshoz van köze, mert Ő az életről, egészségről és gyógyulásról beszél a következő versben. Tehát szedjük Össze a gyógyulásról szóló szavakat. Szedjük össze az egészségről szóló szavakat. Fogjuk Isten Igéjét és nézzük meg. Ne hagyd ezt eltávozni szemed elől. Ne nézz semmi másra csak nézz az Igére.Ez az Ige azt mondja: „Akinek a sebeiben gyógyultatok meg." Múlt idő, meggyógyultatok! Ezután, ha ez az Ige nem távozik el szemeid elől, kénytelen vagy azt látni, hogy jól érzed magad. Kénytelen vagy meglátni, hogy amit Isten Igéje mond, az a tied, ha ez az Ige nem távozik el szemeid elöl.
Ha betegnek látod magad. Ha gyógyulás nélkül látod magad. Ha látod, hogy az állapotod romlik. Ez az Ige eltávozott szemeid elöl. Valami másra nézel. Valami mással látod magad. Senki sem mondta nekem. Nem tanított erről a dologról. Megdöbbentő azonban, hogyan vezet téged a Szent Szellem, tanítódként, az Igével összhangban. Ő az Ige szerzője. Én pedig nem ismertem fel, csak miután a Szent Szellem vezetni tudott engem. Ez öntudatlan irányítás volt. Emlékszem viszont, mi volt a fordulási pont saját esetemben, amikor gyógyulást vettem el a testem számára. Teljes 16 hónapig voltam ágyban. A dolog márciusban történt, a 12. hónapban. A megelőző 11 hónapban holtnak hittem magamat. Ó, ezerszer átestem a halálon. Valószínűleg tizenegyszer. Amikor ágyhoz kötött voltam, vagy 24 órán át naponta, és semmit sem tudtam tenni, csak élsz testi tünettel és bajoddal együtt.
Sokat gondolkodhatsz.
Láttam állapotom romlását. Láttam, hogy haldoklóm. Éjszakánként, amikor egy lámpa sem égett, amikor mindenki aludt és egyedül hagytak gondolataimmal, sokszor éjszakáról éjszakára halottnak láttam magam. Láttam a testemet. Láttam, hogy jön a temetkezési vállalkozó és a ravatalozóba viszi. Láttam, hogy előkészítik a temetésre. Láttam, hogy a koporsóba teszik. Láttam, hogy visszahozzák a házunkba és elhelyezik a nappaliban.
Láttam, hogy a család összegyűlik körülötte. Hallottam a sírásukat és láttam könnyeiket.
Láttam őket a templomba menni. Láttam, hogy a padsorok közt begurítják a koporsót.
Láttam, hogy a prédikátor a szószék előtt áll. Hallottam szentbeszédét. Hallottam az énekeket. Láttam, hogy az emberek utoljára körbejárnak és belenéznek a koporsóba. Velük mentem és belenéztem én is, én voltam benne. Láttam az arcomat. Hideg volt és fehér. Holtan láttam magamat.
Láttam, hogy a koporsót kigurítják a templomból. Láttam, hogy a gyászhuszárok beteszik a halottaskocsiba. Láttam, hogy végigmennek a régi 75-ös főúton és lefordulnak a sokéves Erdő-Ligeti temetőbe. Láttam a frissen ásott sírt. Láttam, hogy mindenki lemegy a családi temetkezési helyig. Láttam, hogy elhelyezik ott a koporsót, körül rakják virágokkal és elvégzik a befejező, sír körüli szertartást. Láttam, hogy elmennek a barátok, a család elmegy, beszállnak az autóba és hazamennek. Láttam, hogy leeresztik a koporsót a gödörbe, rajta a teteje. Hallottam a rögök koppanását a fejem felett. Láttam, hogy feltöltik a gödröt tele szeméttel. Sírhalmot emelnek. Ráfektetik a virágokat kívülről. Láttam, hogy azok a virágok elhervadnak és meghalnak, míg mind el nem tűnt. Láttam a sírt. Abban a régi temetőben. Holtan láttam magamat. Láttam, hogy végül a falevelek elhervadnak és meghalnak, amíg a fák csupaszon nem állnak. Láttam az esőt jönni és még a téli havat is. Láttam a tavasz jövetelét. Hallottam a madárdalt. Láttam, hogy a nyári napsütés tűz arra a sírra. Halottan láttam magamat. Valahol azonban vissza tudok emlékezni, azután történt, hogy elolvastam ezt az Igerészt.
Ne távozzanak el a te szemeidtől. Valahogyan ezt tudtam, hogy ez működni fog. Nem értettem ezt. Sohasem hallottam erről prédikációt. Csak 16 éves fiú voltam. Tudtam azonban, hogy ez Isten Igéje. Tudtam, hogy Ő azt mondja: tenni semmit, tehát meg kell halnom. De elkezdtem egészségesnek látni magamat! Amikor aztán jöttek némelyek azon szívemre gyakorolt támadások közül és állapotom romlani látszott, nevettem. Csak nevettem. Csak nevess! Magam egészségesnek láttam.
Feltettem magamnak a kérdést: „Mit tennék, ha nem ágyban feküdnék?" Azt feleltem: „Prédikálnék." Tehát azt mondtam: „Adjatok nekem ceruzát és papírt." Aztán elkezdtem kidolgozni néhány prédikációt. Csak egyiküket mondtam el. Elmondhatatlanok voltak. Végül azonban
egész dobozzal összegyűjtöttem. Egészségesnek láttam magamat. Érted miről beszélek? Ne hagyd, hogy Igéi eltávozzanak szemed elől. Miért? Mert ezek élet! Ezek élet!...
Láttam, hogy a család összegyűlik körülötte. Hallottam a sírásukat és láttam könnyeiket.
Láttam őket a templomba menni. Láttam, hogy a padsorok közt begurítják a koporsót.
Láttam, hogy a prédikátor a szószék előtt áll. Hallottam szentbeszédét. Hallottam az énekeket. Láttam, hogy az emberek utoljára körbejárnak és belenéznek a koporsóba. Velük mentem és belenéztem én is, én voltam benne. Láttam az arcomat. Hideg volt és fehér. Holtan láttam magamat.
Láttam, hogy a koporsót kigurítják a templomból. Láttam, hogy a gyászhuszárok beteszik a halottaskocsiba. Láttam, hogy végigmennek a régi 75-ös főúton és lefordulnak a sokéves Erdő-Ligeti temetőbe. Láttam a frissen ásott sírt. Láttam, hogy mindenki lemegy a családi temetkezési helyig. Láttam, hogy elhelyezik ott a koporsót, körül rakják virágokkal és elvégzik a befejező, sír körüli szertartást. Láttam, hogy elmennek a barátok, a család elmegy, beszállnak az autóba és hazamennek. Láttam, hogy leeresztik a koporsót a gödörbe, rajta a teteje. Hallottam a rögök koppanását a fejem felett. Láttam, hogy feltöltik a gödröt tele szeméttel. Sírhalmot emelnek. Ráfektetik a virágokat kívülről. Láttam, hogy azok a virágok elhervadnak és meghalnak, míg mind el nem tűnt. Láttam a sírt. Abban a régi temetőben. Holtan láttam magamat. Láttam, hogy végül a falevelek elhervadnak és meghalnak, amíg a fák csupaszon nem állnak. Láttam az esőt jönni és még a téli havat is. Láttam a tavasz jövetelét. Hallottam a madárdalt. Láttam, hogy a nyári napsütés tűz arra a sírra. Halottan láttam magamat. Valahol azonban vissza tudok emlékezni, azután történt, hogy elolvastam ezt az Igerészt.
Ne távozzanak el a te szemeidtől. Valahogyan ezt tudtam, hogy ez működni fog. Nem értettem ezt. Sohasem hallottam erről prédikációt. Csak 16 éves fiú voltam. Tudtam azonban, hogy ez Isten Igéje. Tudtam, hogy Ő azt mondja: tenni semmit, tehát meg kell halnom. De elkezdtem egészségesnek látni magamat! Amikor aztán jöttek némelyek azon szívemre gyakorolt támadások közül és állapotom romlani látszott, nevettem. Csak nevettem. Csak nevess! Magam egészségesnek láttam.
Feltettem magamnak a kérdést: „Mit tennék, ha nem ágyban feküdnék?" Azt feleltem: „Prédikálnék." Tehát azt mondtam: „Adjatok nekem ceruzát és papírt." Aztán elkezdtem kidolgozni néhány prédikációt. Csak egyiküket mondtam el. Elmondhatatlanok voltak. Végül azonban
egész dobozzal összegyűjtöttem. Egészségesnek láttam magamat. Érted miről beszélek? Ne hagyd, hogy Igéi eltávozzanak szemed elől. Miért? Mert ezek élet! Ezek élet!...
