Tavaly december 11-én, 48 évesen mellrákot diagnosztizáltak Darlene-nél, de azóta is több bejegyzésben bátorította a barátokat, és mindazokat, akik érdeklődnek iránta. A mai napon tette közzé a következő levelet:
Kedves Barátaim,
Imádkozom értetek, és bízom benne hogy nagyszerűen vagytok, és az új év is úgy indult, ahogy szerettétek volna! Szeretnék tájékoztatni titeket mindarról az útról, amit az előző időszakban bejártam. Az első kemoterápia végéhez közelítek (ötöt kell végigcsinálnom), és csak annyit tudok mondani: “Kegyelem, kegyelem és még több kegyelem.”
Újdonsült barátom, Lisa, aki egy héttel előrébb tart a kezelésben, mint én tegnap azt mondta, “A kemó olyan, mint egy doboz csoki: sosem tudhatod, mit veszel ki belőle.” Volt rá lehetőségem, hogy rájöjjek: ez valóban így van. Kezdem megtanulni, hogy miképp tudok Jézus minden ígéretében megnyugodni, sőt, az utóbbi időszakban az Ő szava adja az erőt minden egyes lélegzetvételemhez.
A héten kihullott az összes hajam, és hogy őszinte legyek, ez egy elég komoly arculcsapás volt. Határozattan betegebbnek nézek ki, mint ahogyan érzem magam. Igazán szabadnak érzem magam attól, hogy ezt leírtam. Mark (Darlene férje) folyamatosan emlékeztet arra, hogy a következő időszakban mennyi pénzt megspórolunk majd a fodrászon. A lányaim elnevezték a parókámat Betty-nek. Nagyon szeretem őket, ezt az egészet olyan könnyen elhordozhatóvá és nevetéssel teljessé teszik számomra.
A rendszeres kórházba járás az előző időszakban olyan volt, mint végighajtani egy rakás érzelmi hullámvölgyön. Mindemellett el tudom mondani, hogy mennyire megbizonyosodtam Isten irántam érzett szeretetéről. Komolyan, ez volt az egész utazásom legédesebb pontja. Az én gyönyörű Immánuelem (velünk az Úr) mindig közel van. A barátaink, családom és a szeretett gyülekezetem minden nap megmutatják, hogy milyen csodálatosak. Mindig meg voltam győződve arról, hogy az életet mindig igazi közösségben kell élni. A jó és a rossz napok is jobbak együtt.
Akkor lazulok el igazán mostanság, ha írok. Egy csomó új dal és gondolat van a fejemben, amiket egytől egyig megosztok majd, ha a hegy túloldalán leszek. A másik új hobbim a képzőművészet és a dizájn – házakat, szobákat, stb. tervezek. Van egy olyan érzésem, hogy ha ez alapján átalakítanánk az otthonunkat, az kegyetlenül sokba kerülne. Hehe… semmi gond!
Szeretett Barátaim, köszönök és nagyon értékelek minden egyes imát, és biztosíthatlak titeket, hogy én is imádkozom értetek. Nagy a mi Istenünk!! Jóbarátunk, Martin Smith szavaival: “Kezdődjék hát a jövő.”
Az Úrban jó nekem…
Szeretettel, Darl
forrás: http://www.darlenezschech.com/blog/2014/02/07/journey-update-4/
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
