2014. február 9., vasárnap

Tom Marshall - A sérült bizalom helyreállítása 3.

A bizalomra való készségünk helyreállítása

Az az ember, aki megbízik másokban, de többször becsapják, olyan mé­­lyen megsérülhet, hogy utána szinte lehetetlennek érzi, hogy valaha is megbízzon valakiben. Mintha a zsol­tár­író­nak is lett volna ilyen meg­ta­pasztalása: “Hittem, azért szóltam, noha igen megalázott valék. Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.”

Ezek az emberek csak Isten kegyelme által tudnak újra bízni má­sok­ban. A következő lé­pé­sek­re van ilyen helyzetben szükség:

Emberi szellemünk és érzelmeink sérüléseinek gyógyulása

a) Nagyon lényeges, hogy megbocsássunk azoknak, akik cser­ben­hagytak minket, vagy visszaéltek a bizalmunkkal, és feltétlenül le kell mondanunk minden neheztelésről és keserűségről. Ha ra­gasz­ko­­dom a keserűséghez, akkor ezzel gyakorlatilag kirekesztem Krisz­tust az adott helyzetből. Nem tud engem meggyógyítani, mert ha megtenné, akkor ezzel igazolná keserű érzéseimet.

b) Meg kell értenünk, hogy Jézus tudja, mit jelent a hűtlenség és az áru­­lás áldozatának lenni. De mivel Ő a legnagyobb sérelmeket szen­­vedte el ezen a téren, Ő az, Aki a leginkább képes minket meg­gyógyítani.

c) A gyógyító szolgálatot a Szent Szellem ereje által kell elvégezni. Ő az, Aki elhozhatja számunkra a Keresztről áradó gyógyulást, és be­kö­­tözheti megtört szívünket.
Vizsgáljuk meg, mi okozta a bizalom megsérülését!

Fontos megvizsgálnunk a bizalom megsérülésének körülményeit, mi­vel ebből nagyon fontos lec­kéket tanulhatunk meg, illetve elő­a­dód­hat­nak olyan erkölcsi vagy szellemi problémák, ame­lyekkel fog­lal­koz­nunk kell, mint például:

a) Nem ostoba meggondolatlanságból fakadt-e a bizalom, például a má­­sik ember jellemének ismerete nélkül, vagy a figyelmeztető je­le­ket figyelmen kívül hagyva bíztunk-e meg benne?

b) Nem valami helytelen, vagy önző okból bíztunk-e meg valakiben, pél­­dá­ul azért, hogy valamilyen személyes előnyt biztosítsunk a ma­gunk számára, vagy lehetséges-e, hogy ez a bizalom egy olyan kap­cso­latnak a része, amely önmagában rossz?

c) Nem volt-e bálványimádó jellege ennek a bizalomnak, vagyis nem olyan kérdésben bíztunk-e meg valakiben, amely ügyben Istenre kel­lett volna hagyatkoznunk, például feltétel nélküli szeretet vagy el­­fogadás dolgában? Ha igen, akkor nem a másik emberben van a hi­ba, mert ő valami olyan dolgot nem tudott megadni, amit csak Is­ten­­től kaphatunk meg.
Táplálnunk kell a csalódott ember Istenbe vetett bizalmát

Bátorítanunk és támogatnunk kell az érintett személy képességét és haj­lan­dóságát arra, hogy bíz­zon Istenben. Meg kell találnia lába alatt a kő­­szik­lát. “Hozzád emelem Uram, lelkemet! Istenem, benned bízom... Sen­­ki se szégyenüljön meg, aki téged vár.” A legmélyebben meg­seb­zett és legjobban összetört szív is menedékre lel Benne.
Szükség van egy megbízható ember közreműködésére, hogy a sérült személy biz­ton­sá­go­san megkockáztathassa, hogy új­ból megbízik valakiben.

A bizalom felépítésének szabályai erre nézve is érvényesek, de kü­lö­nö­sen figyelembe kell ven­nünk az alábbiakat:

a) Kicsiben kell elkezdeni, az első lépések legyenek egyszerűek és ve­szély­­te­lenek!

b) Adj elegendő időt a sérült embernek arra, hogy megerősödjön a bi­za­­lomnak azon a szintjén, amit már elért! Hadd határozza meg ő a rit­­must!

c) Apránként építsd a bizalmat, légy türelmes, ne akarj egyszerre túl so­kat!

d) Erősíts meg minden sikeres lépést, ha pedig kudarc éri a sérültet, bá­­torítsd őt! Egyszerűen kezdj mindent elölről!



e) Viszonozd a bizalmat! A bizalomban részesülő embernek látnia kell, hogy ő ugyanazokat a kockázatokat vállalja, mint mások.