A kínzás mint eszköz
Ne felejtsük el, hogy az asszonynak nem csupán a keze véres, hanem részeg a szentek vérétől! Ez arra is utal, hogy egy olyan egyházról van szó, amelyik nemcsak megöli, hanem napokon, heteken keresztül kínozza könyörületre méltó áldozatait. Az inkvizítorok az érzéketlenség olyan szintjére jutottak, hogy teljesen képtelenek voltak normális emberi együttérzésre, és teljesen közömbösek maradtak a borzalmakkal szemben. Sőt, az lett a szentség és az egyházhoz való hűség igazi fokmérője, hogy valaki mennyire tudja megkínozni embertársát a lelkiismeret-furdalás leghalványabb jele nélkül.
Képzeljük csak el, hogy valakit az éjszaka kellős közepén hirtelen letartóztatnak, és egy olyan helyre viszik, ahol se a családja, se a barátai nem találnak rá. Nem mondják el neki, hogy mivel vádolják, és azt sem, hogy ki az, aki vádolja, így ugyanis nem lehet kinyomozni, hogy mi is az igazság, és hogy vajon igaz-e az ellene szóló vád. Bármi is legyen tehát ellene a vád, ezt mint tényt elfogadják, és bírósági tárgyalás nélkül bűnösnek mondják. A bírósági tárgyalás tulajdonképpen majd az a kínzás lesz, amely során az illető bevallja azt a meg nem nevezett bűnt vagy eretnekséget, amivel vádolják. Képzeljük el a kificamított ízületek, a bőr megégetése, a belső sérülések, eltört csontok által okozott fájdalmat, amit a kínpadon átélt! Az orvosok csak azért gyógyítják, hogy alá tudják vetni újabb kínzásoknak. A végén már bármit képes bevallani az ember, csakhogy megmeneküljön a kínoktól, de bármit is vall be, az soha nem áll összhangban azzal, ami a szóban forgó vád. így aztán a kínzás folytatódik tovább, míg az illető kileheli a lelkét a már elviselhetetlen fájdalom miatt.
Ez volt milliók sorsa. Ők valóságos személyek voltak: anyák, apák, fiútestvérek, nőtestvérek, fiú- és lánygyermekek, akik mind tele voltak álmokkal és reményekkel, vágyakkal és emberi érzésekkel, és közülük sokaknak olyan hite volt, hogy még a kínzások és a lángok sem tudták szétzúzni. Ne felejtsük el, hogy ez a szörnyűség, a gonoszságnak ilyen foka, ami ma már talán elképzelhetetlen, évszázadokon keresztül folyt Jézus Krisztus nevében azok parancsára, akik magukat Krisztus helytartóinak mondták. A mai napig is ezzel a címmel tiszteli őket egyházuk, amelyik soha nem ismeri el, hogy az inkvizíció milyen kárt okozott. Ez az egyház nem tartott bűnbánatot, nem kért bocsánatot, a mai napig is a legfelsőbb tanító szerepében tetszeleg, és az igazság letéteményesének vallja magát. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az inkvizíció mögött álló doktrínák még ma is érvényben vannak a katolikus egyházban.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
