A dogmák nem változnak
Ha Róma valaha is beismerte volna az általa eretnekeknek mondott embermilliók esztelen mészárlását, vagy ha lemondott volna a fosztogatásról és a gyilkolásról, és ezeket kitörölte volna könyveiből, akkor talán könnyebb lenne ezekre a szörnyűségekre fátylat borítani. Azonban az, hogy ezt eddig még nem tette meg, arra kényszeríti az embert, hogy a történelmi tényekkel nézzen szembe - legyenek azok bármilyen kellemetlenek is. Semmilyen szégyenérzetről nem tanúskodik az eretnekek kivégzésével kapcsolatosan egy amerikai katolikus hetilap, amelyik 1938-ban a következőket tette közzé:
"Az eretnekség szörnyű, Isten elleni vétek, és azok, akik az eretnekség bűnét követik el, sokkal bűnösebbek, mint azok, akik hazaárulók. Ha az államnak joga van, hogy a hazaárulást halállal büntesse, akkor ugyanez az elv érvényes a szellemi tekintélyre [a római katolikus egyházra] vonatkozóan is, vagyis az eretnekek fölött élet és halál urai lehetnek."
Aki tévedhetetlen, az soha nem fogja beismerni, hogy nem volt igaza. Ahogyan erre John Fox is felhívja a figyelmet a Mártírok könyve (Book of Martyrs) c. könyvében, „az az egyház, amely tévedhetetlennek tünteti fel magát, mindig is azoknak a romlását fogja keresni, akik nem hozzá tartoznak...” De Rosa rámutat:
"[II. János Pál pápa] tudja, hogy az egyház felelős volt a zsidóüldözésért, az inkvizícióért, az eretnekek ezreinek elpusztításáért és a kínzásnak - mint a bírói igazság felderítése eszközének - Európában történt bevezetéséért. Azonban nagyon óvatosnak kell lennie. Azok a tanok ugyanis, amelyek ezekért a szörnyűségekért felelősek, még ma is pápai hivatala alappilléreit képezik."
Az eretnekség tömören fogalmazva azt jelenti, hogy valaki nem engedelmeskedik a pápának. Azok, akik ebben vétkesek voltak, azonnal elvesztették emberi jogaikat, és hamarosan a halállal kellett szembenézniük. Nézzük meg VIII. Orbán 1627-es bulláját, az In Coena Domini-t. XI. Gergely adta ki 1372-ben, majd XII. Gergely 1411-ben újra megerősítette, és ezt tette V. Piusz is 1568-ban (aki egyébként azt is kijelentette, hogy ez a kereszténység örökérvényű törvénye marad). Minden pápa hozzátette a maga finomításait, egészen addig, amíg már szinte lehetetlen volt egy nem katolikus személynek Európában megmaradnia, és ugyanez lesz a helyzet majd az Antikrisztus idején is azokra nézve, akik nem hódolnak be neki teljesen. A bulla „kiközösít és megátkoz minden eretneket és szakadárt, illetve azokat, akik őket támogatják, beleértve az uralkodókat is...”
Ez a bulla még a mai napig is érvényben van. Nem is lehetne másképp, ha meggondoljuk, hogy négy tévedhetetlen pápa „ex cathedra” kijelentése áll mögötte. Az abszolutizmus tehát ma is fennáll, bár Róma jelenleg nem képes arra, hogy ezt a korábban megszokott erővel rákényszerítse a világra. Az Egyházi törvénykönyv 333. kánonjának 3. paragrafusa a következőket jelenti ki: „A római pápa ítélete vagy határozata ellen nincs sem fellebbezés, sem felfolyamodás”. A II. vatikáni zsinat természetesen ugyanezt hangoztatja.
A fenevadon ülő asszony kézben tartja a gyeplőt! Hihetetlen, de mégis megtörtént. Az egyház szemében az eretnekség olyan bűn, mint elárulni a koronát. Az egyház szemelte ki az eretnekeket, bűnösnek nyilvánította őket, majd átadta őket a világi hatóságoknak, hogy öljék meg azokat. Mint világi végrehajtó hatalom, az állam azt tette, amit az egyház parancsolt: kivégezte az eretnekeket, elkobozta vagyonukat, és örököseiken is végrehajtotta az egyházi rendeletben meghagyottakat.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
