Ha a bizalom megsérül, a helyreállítására irányuló erőfeszítéseknek tartalmazniuk kell a következő négy lépést, melyek közül egyet sem lehet kihagyni, értelmetlennek tartani, vagy elkenni.
1. Megbánás
Az őszinte megbánás sokkal többet jelent puszta bocsánatkérésnél, vagy annál, hogy sajnálkozásunknak adunk hangot a történtek miatt. A vétkes félnek:
a) Őszintén el kell ismernie, hogy megsértette Isten igazságos törvényét, és azt, hogy ez bűn. Az a törvény, ami ellen vétett, az igazság és hűség törvénye, és ennek áthágása sérti Isten jellemét, Aki hű és igaz, és Akinek szavai “hívek és igazak”.
b) Őszintén el kell ismernie személyes felelősségét, minden mentegetőzés vagy racionalizálás nélkül. A racionalizálás azt jelenti, hogy találunk viselkedésünkre egy olyan magyarázatot, amely nem felel meg a valóságnak, de egónk számára elfogadhatóbb.
c) Őszintén törekednie kell a megjavulásra és arra, hogy a jövőben engedelmeskedjen annak a törvénynek, amelyet megsértett.
d) Hinnie kell, hogy az az ember, akit megsértett, kész megbocsátani, és nemcsak úgy bocsát meg, mint egy személyes sérelmet elszenvedett személy, hanem olyan emberként is, aki jogosan neheztel Isten törvényének áthágása miatt. Ez rendkívül fontos. Ahhoz, hogy az elkövetett bűnnel megfelelő módon tudjunk leszámolni, a megbocsátást ugyanolyan komolyan kell vennünk, mint a megtérést, és nem szabad annyival elintézni, hogy: “Sose bánd, nem számít”. Miközben az ember megbocsátja az elkövetett bűnt, továbbra is tiszteletben kell tartania a megszegett törvényt.
Az őszinte megbánás sokkal többet jelent puszta bocsánatkérésnél, vagy annál, hogy sajnálkozásunknak adunk hangot a történtek miatt. A vétkes félnek:
a) Őszintén el kell ismernie, hogy megsértette Isten igazságos törvényét, és azt, hogy ez bűn. Az a törvény, ami ellen vétett, az igazság és hűség törvénye, és ennek áthágása sérti Isten jellemét, Aki hű és igaz, és Akinek szavai “hívek és igazak”.
b) Őszintén el kell ismernie személyes felelősségét, minden mentegetőzés vagy racionalizálás nélkül. A racionalizálás azt jelenti, hogy találunk viselkedésünkre egy olyan magyarázatot, amely nem felel meg a valóságnak, de egónk számára elfogadhatóbb.
c) Őszintén törekednie kell a megjavulásra és arra, hogy a jövőben engedelmeskedjen annak a törvénynek, amelyet megsértett.
d) Hinnie kell, hogy az az ember, akit megsértett, kész megbocsátani, és nemcsak úgy bocsát meg, mint egy személyes sérelmet elszenvedett személy, hanem olyan emberként is, aki jogosan neheztel Isten törvényének áthágása miatt. Ez rendkívül fontos. Ahhoz, hogy az elkövetett bűnnel megfelelő módon tudjunk leszámolni, a megbocsátást ugyanolyan komolyan kell vennünk, mint a megtérést, és nem szabad annyival elintézni, hogy: “Sose bánd, nem számít”. Miközben az ember megbocsátja az elkövetett bűnt, továbbra is tiszteletben kell tartania a megszegett törvényt.
2. Kártérítés
Ez egy rendkívül fontos kérdés, nem a megbocsátás, hanem a helyreállítás szempontjából. A bizalommal való visszaéléssel foglalkozó legfontosabb igeszakasz a III. Mózes 6: 2-6, amely előírja, hogy ha valaki becsapja, megkárosítja embertársát, vagy hamisan esküszik, akkor:
1. Vissza kell adnia a rábízott értéket, vagy azt, amivel kapcsolatosan hamisan esküdött,
2. Teljes kártérítést kell nyújtania, az ötödével megnövelt értéket kell visszafizetnie a tulajdonosnak.
3. Bűnért való áldozatot kell vinnie a papnak, hogy engesztelést végezzen érte.
A kártérítés nem büntetés, nem is a megbocsátás ellenértéke. Célja a jó útra térés, vagy az okozott kár megtérítése, hogy a kapcsolat helyreállhasson. A kártérítés jelenthet nyilvános bocsánatkérést, ha egy csoport bizalma rendült meg valakiben; hasznos lehet, ha valami önkéntes szolgálatot teszünk a cserbenhagyott embernek, és azt is megtehetjük, hogy korlátozzuk a saját szabadságunkat, esetleg lemondunk egy hobbinkról, hogy több időt tölthessünk feleségünkkel, aki ellen vétkeztünk. A jóvátétel konkrét formájáról ami legyen megfelelő mértékű, és segítse elő a kapcsolat gyógyulását az érintett feleknek kell megállapodniuk.
Ez egy rendkívül fontos kérdés, nem a megbocsátás, hanem a helyreállítás szempontjából. A bizalommal való visszaéléssel foglalkozó legfontosabb igeszakasz a III. Mózes 6: 2-6, amely előírja, hogy ha valaki becsapja, megkárosítja embertársát, vagy hamisan esküszik, akkor:
1. Vissza kell adnia a rábízott értéket, vagy azt, amivel kapcsolatosan hamisan esküdött,
2. Teljes kártérítést kell nyújtania, az ötödével megnövelt értéket kell visszafizetnie a tulajdonosnak.
3. Bűnért való áldozatot kell vinnie a papnak, hogy engesztelést végezzen érte.
A kártérítés nem büntetés, nem is a megbocsátás ellenértéke. Célja a jó útra térés, vagy az okozott kár megtérítése, hogy a kapcsolat helyreállhasson. A kártérítés jelenthet nyilvános bocsánatkérést, ha egy csoport bizalma rendült meg valakiben; hasznos lehet, ha valami önkéntes szolgálatot teszünk a cserbenhagyott embernek, és azt is megtehetjük, hogy korlátozzuk a saját szabadságunkat, esetleg lemondunk egy hobbinkról, hogy több időt tölthessünk feleségünkkel, aki ellen vétkeztünk. A jóvátétel konkrét formájáról ami legyen megfelelő mértékű, és segítse elő a kapcsolat gyógyulását az érintett feleknek kell megállapodniuk.
3. Megváltás
Láttuk, hogy a bizalom helyreállásának egyetlen megfelelő segédeszköze Jézus Krisztus Keresztje. Jézus halála volt az emberi bizalom legvégső kifejeződése: “Atyám, a te kezeidbe teszem le az én szellememet”. Kiengedte kezéből saját sorsának alakulását, és átadta a döntést az Atyának. Ezért lehet a Kereszt a bizalom Istentől származó forrása, amely által újból képesek vagyunk bízni, akkor is, ha a bizalom menthetetlenül elveszett. A hűtlen embert pedig bizalomra méltó személlyé tudja formálni.
Láttuk, hogy a bizalom helyreállásának egyetlen megfelelő segédeszköze Jézus Krisztus Keresztje. Jézus halála volt az emberi bizalom legvégső kifejeződése: “Atyám, a te kezeidbe teszem le az én szellememet”. Kiengedte kezéből saját sorsának alakulását, és átadta a döntést az Atyának. Ezért lehet a Kereszt a bizalom Istentől származó forrása, amely által újból képesek vagyunk bízni, akkor is, ha a bizalom menthetetlenül elveszett. A hűtlen embert pedig bizalomra méltó személlyé tudja formálni.
