III. Ince pápaságát megkoronázó eseménynek vélte ezeknek a bizonyos eretnekeknek a kiirtását. Broadbent a következőket írja:
"Amikor felszólították Beziers városát, hogy adja meg magát, a katolikus lakosság csatlakozott a hitehagyókhoz, és megtagadták ezt... A várost bevették, és az ott levő több tízezer embert mind egytől egyig lemészárolták. Egyetlen lélek sem maradt [életben]."
Az időszakos mészárlások ellenére a független keresztény csoportok egyre növekedtek már jóval azelőtt, hogy Luther megszületett volna. Látszólag teljesen kiirtották őket egy bizonyos térségből, de hamarosan máshol bukkantak fel. Ulrich Zwingli 1522-ben a következőket írta levelében máglyahaláltól rettegő testvérének:
"Ó, drága Testvérem, az Evangélium egy csodálatos forrásból táplálkozik, ami Jézus Krisztus vére, és nincs az a kegyetlen üldöztetés, ami meg tudná akadályozni, hogy tökéletes győzelmet arasson!"
Róma nem engedi meg senkinek, hogy kicsússzon vasmarkának szorításából. A francia vaudois-k (vagy más néven valdensek) azzal vonták magukra VIII. Ince pápa haragját, hogy „saját vallásukat gyakorolták, és azt részesítették előnyben a római vallással szemben”. 1487-ben a pápa keresztes hadjáratra szólított fel ellenük, megígérte „mindazok bűneinek elengedését, akik megölnek egy eretneket”, és meghagyta, hogy minden püspököt távolítsanak el a hivatalából, aki nem tisztítja meg saját egyházmegyéjét az eretnekektől. Nem csoda tehát, ha ezek a keresztények az Antikrisztusnak gondolták a pápát, ugyanis sokkal nagyobb szenvedéseket kellett átélniük, mint amit a római császárok mértek a korai egyházra, és helyzetük nagyon is hasonlított a Jelenések könyve 13. részében az Antikrisztus idején bekövetkező üldöztetésekről szóló próféciához.
1838-ban George Stanley Faber megírta a Betekintés az ősi valdensek és albigensek történetébe és teológiájába (An Inquiry intő the History and Theology of Ancient Valdenses and AIbigenses) c. művét, és közel 200 évvel korábban, 1648-ban Sámuel Morland kiadta A piedmonti teljes evangéliumi gyülekezetek történeté't (History of the Evangelical Churches of Piedmont). (Piedmont egyébként egy francia terület, ahol az albigensek és más „eretnekek” telepedtek le.) A fent említett szerzők kutatásai olyan forrásokra támaszkodnak, amelyek egészen a XIII. századig tekintenek vissza. A bírósági tárgyalások szóbeli és írásos bizonyítékai alapján teljesen nyilvánvaló az, hogy a vaudois-kat, valdenseket, albigenseket és a többi hozzájuk hasonló közösséget csak Róma tekintette eretneknek.
Hitük sokkal inkább a későbbi reformerekéhez hasonlított, akiknek bizonyos értelemben előfutárai is lettek. Luther elismeri, hogy nagyon sok mindent köszönhet nekik:
"Nem mi vagyunk az elsők, akik a pápaságot antikrisztusi intézménynek tartjuk, hiszen sok évvel ezelőtt nagyon sok nagyszerű ember (sokuknak az emléke örökké fennmarad) vállalkozott arra, hogy ugyanezt világosan és egyszerű nyíltsággal kijelentse."
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
