A zarándok egyház
Katolikus apologéták is elismerik, hogy az egyház „elkövetett néhány hibát”, de kitartanak amellett, hogy Róma nem lehet a Jelenések könyve 17. fejezetében szereplő parázna. Miért nem? Mert Jézus Krisztus megígérte, hogy a pokol kapui sem vesznek diadalmat az egyházon (Máté 16,18), és a római katolicizmus az egyház. Sok teljes evangéliumi keresztényt is meg lehet téveszteni ezzel az érvvel.
Az igazság azonban az, hogy a római katolicizmus nem képviseli Jézus Krisztust itt a földön, és nem az Ő egyháza.
Legalább ezer évvel a reformáció előtt is az igaz egyház egyszerű keresztények tömegeiből állt, akik nem tartoztak a római rendszerhez. Arról, hogy ilyen hívők léteztek, és nem vették fel a „katolikus” nevet, és nem a római rendszer istenét imádták, a történelem tesz tanúbizonyságot. Az is tény, hogy őket bebörtönözték és halálra adták egészen a IV. század végéig. Az ősi feljegyzések egyikében, az. i. sz. 380. február 27-én kiadott császári rendeletben, „Gratianus, II. Valentinianus és I. Theodosius császárok ediktumá”-ban találunk erre vonatkozó bizonyítékot. Az ediktum egyik részlete így hangzik:
"Elrendeljük, hogy azokat, akik követői ezeknek a tanoknak, a katolikus keresztény névvel illessék, mindazokat pedig, akik más hitűek, őrülteknek, bolondoknak és eretnek tanítások elfogadóinak kell tekinteni, és néni illetheti őket senki az egyház névvel. Nemcsak isteni eszközökkel, hanem saját eszközeinkkel is meg kell büntetni őket, de erről majd az isteni szellemmel összhangban fogunk dönteni."
Ezek a nem katolikus keresztények lelkiismeretüknek és Isten Igéjének engedelmeskedve elhatárolták magukat attól, amit abban az idődben „Babilon paráznájának” neveztek. Velük kapcsolatban Alvaro Palayo püspök, az avignoni Kúria hivatalnoka a következőket írja: „Ha figyelembe vesszük, hogy a pápai udvar elárasztotta az egyházat a szimóniával, és az ebből fakadó vallási korrupcióval, akkor teljesen természetes, hogy az eretnekek paráznának nevezik az egyházat”. E. H. Broadbent a Bibliában hívő keresztényeket a zarándok egyház elnevezéssel illeti könyvében (Zarándok gyülekezet):
"Az Alpok völgyeiben évszázadokon keresztül éltek magukat testvéreknek nevező, hívő közösségek, akik később mint valdensek, vagy vaudois-k váltak ismertté... Dél-Franciaországban azoknak a hívő közösségeknek a száma, akik a katolikus egyház keretein kívül gyűltek össze, egyre inkább növekedett. Gyakran albigenseknek nevezik őket, és szoros testvéri viszonyban álltak szomszédos országokban élő testvéreikkel - akiket hívhatunk valdenseknek, lyoni szegényeknek vagy bogumiloknak is -, és számos hívő közösség indult szaporodásnak a különböző népek között.
1209-ben [III. Ince pápa] keresztes hadjáratot indított [ellenük]. Csakúgy, mint a Szentföld elleni keresztes hadjárat résztvevőinek, most is bűnbocsánatot ígértek mindenkinek, aki hajlandó volt a leggazdagabb francia provinciák elpusztításának munkájában részt venni. A zsákmányszerzésnek ez a módja, illetve a különböző engedélyek megszerzésének lehetősége százezreket vonzott. Magas egyházi méltóságok irányításával és a tehetséges hadvezér, Simon de Monfort vezetésével Európa legszebb és legjobban megművelt része teljesen elpusztult..."
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
