Derek Prince - Szellemi fegyverek: a vér, az Ige és a bizonyságtételünk 2.

21-23-as vers: Előhívá tehát Mózes Izrael minden véneit és monda nékik: Fogjátok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát. És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, amely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, mely az edényben van: ti közületek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Egyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba."

Izrael számára csak a bárány vére által volt védelem. Tehát nem azért menekültek meg, mert izraeliták voltak, Ábrahám természetes leszármazottjai, ez nem védte meg őket. Csak egyedül az védte meg őket, hogy a bárány vérével megtették azt, ami Isten követelménye, megölték a bárányt és edénybe felfogták a vérét. Az áldozat megtörtént és ott volt a vér, de a vér az edényben nem védett meg egyetlen egy izraelita családot sem. Megölhették volna a bárányt, felfoghatták volna a vérét, ott hagyhatták volna az edényben, és ugyanaz az ítélet, ami az egyiptomiakra jött, ő rájuk is jöhetett volna, mert Isten azt követelte, hogy a vért az edényből vigyék át az izraeliek házának legnyilvánvalóbb helyére, az ajtóra, mégpedig a szemöldökfára és a két ajtófélfára, de a küszöbre nem, mert a Zsidó levélben azt mondja az Ige, hogy nem lehet megtaposni Jézus vérét. Ezért a vért a szemöldökfára kellett tenni és a két ajtófélfára, hogy kívülről látható legyen bárki számára, aki ott elmegy. Isten azt mondja: "amikor látom a vért a szemöldökfán és az ajtófélfán, akkor elmegyek mellette és nem megy a pusztító a házatokba." Amikor a vért átvitték az edényből az ajtóra, akkor az megvédte az izraeli családot az otthonában. Ez annak a képe, hogy Jézus mit tett elérhetővé számunkra.

1 Korinthus 5:7 második része: ...mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus megáldoztatott érettünk.

Világos megfeleltetés van Isten Báránya, Krisztus, és a húsvéti bárány között. Alapvetően fontos, hogy Jézus már megáldoztatott, a vére már kiontatott. Tehát a vér ott van az edényben az előző kép szerint, de az edényben lévő vér senkit sem véd meg. Tehát az a tény, hogy Krisztus meghalt és kiontotta a vérét a kereszten, senkit nem véd meg. Senki számára nem hoz ez semmit. Egyiptomban az izraelitáknak át kellett vinni a vért az edényből az otthonukba, arra a helyre, ahol éltek. Amikor a vért átvitték, akkor lett hathatóssá, akkor működött. Csak egyetlen eszközük volt, amellyel átvitték a vért az edényből az ajtóra, egy nagyon jellegzetes közel-keleti növény: az izsóp. Ezt kellett bemártani egy kötéssel a vérbe és azután pedig az ajtóra kenni vele. Így lejött az izsópról a vér és ott maradt az ajtón.

Pontosan ugyanez az elv érvényes ránk is. Hiszünk Jézus Krisztusban, hiszünk Isten Bárányában, hiszünk a vérben, amelyet kiontott. Mindenben hiszünk. A teljes megváltás a véren keresztül lehetséges, de ez még az edényben van, és így a vér semmit nem tesz egyikünk számára sem. Ott van feltételesen, de a gyakorlatban nem tesz semmit. Az Ószövetségben Isten egyetlen egy eszközt adott, hogy átvigyék a vért arra a helyre, ahol szükség volt rá. Ez az eszköz az izsóp volt. Az Újszövetségben nem izsópot használunk. Mi felel meg az izsópnak? Mi teszi a vért elérhetővé, hathatóssá a mi életünkben, a mi helyzetünkben? Jelenések 12:11-ben van a válasz: a bizonyság. 

Amikor megvallom, akkor elérhetővé teszem a vért a saját helyzetemre. Az én megvallásom az Újszövetségben a vérről pontosan megfelel annak, amikor az izraeli apa az Ószövetségben izsóppal vitte a vért az ajtóra. Amikor a vért így használták, akkor tökéletes volt a védelem és ez a mi életünkben is így működik. Teljes, tökéletes védelem van a Bárány vérében, az Úr Jézus Krisztus vérében, de senki számára nem hathatós, amíg nem használja. Tehát, amíg meg nem tanuljuk megvallani személyesen azt, amit az Isten Igéje mond Jézus véréről, addig a lehetőségeinket nem tudjuk kihasználni. Nem hathatós addig, amíg meg nem valljuk.