Frank Hammond - Az elutasítottság legyőzése 3.

KÉT ÖSSZETARTOZÓ GYÖKÉR

Elutasítottságtól való félelem

Ha egyszer az elutasítottság megjelent az ember életében, akkor ez két probléma párhuzamos felbukkanásához vezet: az elutasítottságtól való félelem és önelutasítás. Ez a két, párhuzamosan jelentkező probléma az elutasítottságra adott rossz reakció.
Ha egy embert megbántanak, akkor visszavonul, hogy a további lehetséges sérüléseket elkerülje. A további sérülésektől való félelem hamis védekezési mechanizmust alakíthat ki. Kiben bízhat? Lehet, hogy megint megbántják azok, akiktől már így is szenvedett? Esetleg mások okoznak majd fájdalmat? A további sérülések elkerülése végett kezdi gyanakodva fogadni mások szándékait. Fokozatosan nő mások indítékai iránti bizalmatlansága. Más szóval, olyan dolog fejlődik ki benne, amit a pszichológusok paranoiának neveznek. Ahogy nő a bizalmatlanság és a gyanakvás, a paranoiás ember attól fél, hogy a többiek összeesküdtek ellene, és arra a meggyőződésre jut, hogy őt választották üldözésük tárgyává. A paranoia mögött rejlő probléma gyökere mindig az elutasítottságtól való félelem. A paranoiás személy nagyon zaklatott és ezért az ördög fő célpontja.

Önelutasítás

Továbbá, amikor valaki elutasítottságtól szenved, általában saját magát is elutasítja. Megkérdezi magától: "Miért utasítanak el engem?” Vagy azon kezd el gondolkodni, ha másmilyen vagy épp másvalaki lenne, akkor szeretnék és elfogadnák. Miután megállapította, hogy mások elfogadását csak úgy élvezheti, ha a valóságos énjétől eltérő módon viselkedik, az elutasított személy elkezdi megváltoztatni a személyiségét. Saját képzeletének megfelelő személyt vesz alapul, akiről könyvben olvasott, akit tévében látott vagy egy olyan embert, akiről úgy látja, hogy mások szeretik.

Isten azoknak teremtett bennünket, akik vagyunk. Amikor elutasítjuk azt az "én"-t, akit Isten teremtett, megnyitjuk magunkat egy vagy több különböző személyiség kialakulása előtt, amelyek bármelyike hamis és démoni lehet. Tehát az önelutasítás ajtót nyit a skizofrénia tudathasadásos személyiségjegyeinek belépése előtt. Az ilyen álszemélyiségjegyek gonosz szellemekkel vegyített rendszerek, amelyek az egyén életén belül a démoni királyság szervezett kialakulását mutatják.

Amikor lelkész lettem, nagyon bizonytalannak éreztem magam. Gyakorlatilag nem volt önbizalmam. Amikor más szolgálókhoz hasonlítottam magamat, mindig megjegyeztem, hogy képzetlenebb és alkalmatlanabb vagyok náluk. Nyomorúságomon úgy próbáltam segíteni, hogy általam csodált szolgálók modorát és egyéniségét kezdtem utánozni legjobb tudásom szerint. Feleségem egy nap így szólt: "Miért mindig úgy prédikálsz, mint az a prédikátor, akit legutóbb hallottál?" Kezdtem rájönni, hogy mások utánzójává váltam; nem vagyok önmagam.

Tizenéves koromban magas és sovány voltam. 188 centi, de csak 54 kiló. Nagy füleim voltak, és úgy elálltak, mint egy hajó vitorlái. Negyvenhatos cipőim úgy festettek rajtam, mintha két csónakban sétáltam volna. Arcomon a pattanások csúnya sebei hagytak. Hogyan lenne képes valaki egy ilyen csúnya alakot szeretni? Gyűlöltem magamat. Nem szerettem tükörbe nézni. Az osztálytársaim csúfoltak a külsőm miatt, és olyan beceneveket adtak, mint Nyurga, Pókláb, Sztratoszféra és Csontos. Kívülről nevettem, de belül sírtam. Saját tapasztalataim az elutasítottságról képessé tettek arra, hogy megértsem azokat és együtt érezzek azokkal, akiknek az önelutasítással kell megküzdeniük.