Krisztus nagy megbízatása nem egy papírcetli, amit a szél évszázadokkal ezelőttről a lábunkhoz sodort. Jézus örökké ott áll egyházában, és azt mondja: "Menjetek mert veletek vagyok." Tegyük fel, hogy ő személyesen neked mondta ezt - akkor jobban odafigyelnél rá? Képzeld csak el, hogy a gyülekezetedben látomásban látnád az Urat, ahogy János látta Patmos szigetén. Tegyük fel, hogy Jézus mindenkinek azt mondaná: "Menj azért széles e világba, hirdesd az evangéliumot minden teremtésnek, és a hívőket jelek fogják követni ” Mit tennél? Úgy folytatnád dolgaidat, ahogy eddig? Vagy buzgóbban igyekeznél bizonyságot tenni Krisztusról?
Ha valaki azon tűnődik, "aktuális-e" ma a Nagy Megbízatás, akkor ugyanúgy azt is megkérdezhetné, aktuális-e a vetés és aratás, avagy a reggeli felkelés. Az "aktuális" nem is a megfelelő szó erre. A feladat sürgős. Ennek a munkának a létünkké kell válnia. A keresztény tanú.
A "keresztény" név azért jött létre, mert könnyen azonosította a hívőket. Ők voltak azok az emberek, akik mindig Krisztusról beszéltek. A tanúskodás az Isten országában lakó nép kereskedelme. Krisztusnak az Igében leírt parancsai épp oly közvetlenek, mintha Ő látomásban személyesen szólt volna hozzánk. A Nagy Megbízatás a mi ügyünk és nem választhatunk szabadon, hogy részt akarunk-e venni ebben a munkában. Az Úr nem kérdezi: "Lennél szíves segíteni Nekem? Meg szeretnélek kérni erre.", hanem így szól: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és én rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon " (Jn. 15:16.)
Ebben a versben Ő nem az üdvösségre való kiválasztásról beszélt, hanem inkább a szolgálatra való kiválasztásról. Nem a magunk tetszése szerint szolgálunk. A Nagy Megbízatás katonai behívó, nem pedig megfontolandó javaslat.
Krisztus parancsa valójában ennél is sokkal több. Jézus tanúvá tesz minket. Az Ő bennünk levő Szellemével megváltoztatja a természetünket. Nem arra utasíott minket: 'Tegyetek bizonyságot!", hanem arra: "Legyetek tanúk!" Ez teremtő szó volt. Isten azt mondta: "Legyen világosság!" és felragyogott fölöttünk a fény. Ő kiválasztott, és a világosság hordozóivá tett minket.
"Mert az Ö alkotásai vagyunk, teremtetvén Krisztus Jézusban jó cselekedetekre" (Ef. 2:10.). Ezek a jó cselekedetek arra valók, hogy "megmutassa az Ő kegyelme felséges gazdagságát" (7. vers). Ha nem mutatjuk meg a világnak az Ő kegyelme gazdagságát, akkor a világ idegen lesz a mi Krisztusban való új természetünknek. A Szent Szellem a tanúság Szellemét plántálta belénk. Mi viszont gondatlanná változtunk, és a világosság, ha elhanyagoljuk, kihunyhat bennünk. A gyümölcstelen ágakat elégetik.
Most csodálatos garanciánk van. Ha az Ő parancsa szerint járunk, Ő velünk jön. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy Ő veled van, evangélizálj, és légy tanú! Tegyük fel, hogy nem teljesítjük az utasítást. Akkor is velünk van Jézus? Nos, egy dolog biztos. A Szent Szellem kenetét csak az engedelmesek kapják meg. A kenet együtt jár a Nagy Megbízatással. Most azt akarom, hogy ezt felismerjétek.
