A FÖLD FELÉPÍTÉSE
Ma egy olyan kép él az emberekben a Földről, amely teljesen ellentétben áll a Biblia kijelentésével. A legáltalánosabban elterjedt nézet szerint a Föld (és a többi bolygó) a Napból robbant ki egykor (Big Bang). A forró magma felszíne a hideg világűrben megszilárdult, de a belseje még mindig forró. Ezen a forró láván úsznak, mozognak a kőzetlemezek. Ennek az elméletnek a bizonyítására a vulkánok láváját és a mélyfúrások eredményeit hozzák fel.
De Isten Igéje mást mond a Földről. A Földet Isten teremtette, és belseje nem (csak) lávából áll. A Jób könyvében szerepel egy rész, ahol maga Isten mondja el, hogy hogyan teremtette a Földet.
Jób 38,1.4 11: Majd felelt az Úr Jóbnak a forgószélből, és mondta:...Hol voltál, amikor a Földet alapítottam? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg mértékeit, tudod-e? Avagy ki húzta el felette a mérőzsinórt? Mire bocsátották le oszloplábait, vagy ki tette le szegletkövét; Mikor együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, és az Isten minden fiai vigadoztak? És ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor kitört, az anyaméhből kijött; Mikor ruházatává a felhőt tettem, takarójául pedig a sűrű homályt? Amikor megszabtam határait, zárat és ajtókat vetettem elé; És azt mondtam: eddig jöjj és ne tovább, ez itt ellene áll habjaid kevélységének!
A Föld tehát egy alapkövön szegletkövön, sarokkövön nyugszik, ami a Föld középpontjában van. Ezt Isten alapította, tette le és egyetlen egy van belőle. Erre oszloplábakat (eden = alap, talapzat, oszlop) bocsátott le. Vannak a Bibliában más szavak is, melyeket ezekre az oszlopokra használ az Ige (vagy melyek hasonló funkciókat látnak el, mint az oszloplábak):
1./ moszad = alap, fundamentum
Ezekről úgy ír az Ige, mint nagyon masszív dolgokról, melyeket csak maga Isten tud megremegtetni:
Ésa. 24,18: És lesz, hogy aki fut a rettegésnek szavától (a rettenetes hírtől) verembe esik, és aki kijön a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak és megremegnek a Föld alapjai (oszlopai).
Mik. 6,2: Halljátok meg ti hegyek az Úr peres dolgát, és ti, Földnek örök alapjai! (...és ti változatlanok, ti Földnek alapjai).
Tehát nagyon stabilak.
2. Sám. 22,16: És meglátszottak a tenger ágyai, s a világ alapjai a felszínre kerültek (feltakartattak), az Úrnak feddésétől, orra leheletének fúvásától.
Isten haragjától és a jelenlétét körülvevő fényességtől láthatóvá váltak ezek az oszlopok és a tenger legalja.
Jer. 31,37: Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetitek az egeket ott fent, és ha itt lent kifürkészhetitek a Föld fundamentumait, akkor én is megutálom Izraelnek minden magvát, mindazokért, amiket cselekedtek, azt mondja az Úr!
Ezeket az oszlopokat lehetetlen kikutatni, csak Isten Igéjéből meríthetünk információkat róluk.
2./ amud = oszlop
Zsolt. 75,4: A Föld és annak minden lakosa elcsügged, én erősítem meg annak oszlopait.
Jób 9,6: Aki (Isten) kirengeti helyéből a Földet, úgy, hogy oszlopai megrepedeznek (megreszketnek).
3./ makhon = talapzat
Zsolt. 104,5: Talapzataira állította a Földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
4./ mácuk = oszlop
1.Sámuel 2,7: Az Úré a föld oszlopai és rájuk helyezte a világot (a földkerekséget).
Az öt héber szó tehát úgy tűnik, ugyanazokra a dolgokra vonatkozik: a Föld oszlopaira, oszloplábaira, melyek a Föld szegletkövén állnak, és melyek a kőzetlemezeket tartják. Az alapkő teremtésekor az angyalok, a mennyei teremtmények ujjongtak az örömtől, és el voltak ragadtatva a gyönyörűségtől. Jézus is ott volt ekkor, ahogy azt a Péld. 8,30-ban írja az Ige:
Kedvenc (növendék v. művész, építőmester) voltam nála (v. az Ő oldalán) és napról napra az Ő nagy gyönyörűsége voltam, játszva Őelőtte minden időben.
A hajnalcsillagok, az angyalok annak örültek, hogy Jézus, a kedvenc, az építőmester az Atya oldalán megteremtette a Földet. Miután az oszloplábakat leeresztette, az anyaméhből előtört a tenger, kijöttek a vizek. Valószínűleg ekkor teremtette Isten a vizeket. Mindez az 1. Mózes 1,1 előtt történt.
