A mennoniták
Róma szemében a legnagyobb eretnekség az, ha valaki tagadja a gyermekkeresztséget. Azt tartják, hogy ez a rituálé lemossa az eredendő bűnt, és így a csecsemő Isten gyermekévé és az egyház tagjává válik, és elkezdődik üdvösségének folyamata, ami abból áll, hogy engedelmeskedik Róma rendelkezéseinek, és részesül a szentségekből. Azoknak, akiknek sikerül valahonnan egy Bibliát előkeríteniük (annak ellenére, hogy Róma mindent megtett, hogy ezt az emberek elől jól elrejtse), és belenéznek, azonnal világossá kell, hogy váljon, hogy az teljesen ellentmond Róma doktrínájának. Az üdvösség nem a keresztség által valósul meg, hanem azáltal, hogy valaki hisz Jézus Krisztusban. A bemerítkezés azok számára van, akik hisznek Benne mint személyes Megváltójukban. Ennek megértésére és a hitre egy csecsemő nem képes.
Azok, akik hittek a jó hírben, amiről a Biblia beszél, mint hívők, beakartak merítkezni. Egy holland katolikus pap a következőképp ír arról, hogy milyen tisztázatlan volt mindez a számára, mielőtt keresztény lett volna:
"1531. március 20-án egy szabót, Sicke Freerks Snijdert [Leeuwardenben] kivégeztek abból a különös okból kifolyólag, hogy másodszor is megkeresztelkedett. „Számomra nagyon furcsa - mondja Menno -, hogy itt második keresztségről beszélnek.”
Azon még inkább elcsodálkozott, amikor megtudta, hogy Freerks egy alázatos, istenfélő ember volt, aki nem hitte el, hogy a Szentírás tanítja a csecsemőkeresztséget, hanem azt vallotta, hogy csak felnőtt korban lehet megkeresztelkedni, miután az ember megvallotta személyes hitét."
Az egyre növekvő számú protestánsok közül sokan, mint például Luther is, továbbra is megkeresztelték a csecsemőket, és ezt teszik még ma is. Ez egy azok közül a római katolikus elemek közül, amit a reformerek nem tudtak lerázni magukról. így aztán protestánsok is elkezdték üldözni, esetenként ki is végezni azokat, akik újra keresztelkedtek. Ezeket az „eretnekeket” anabaptistáknak hívják.
A katolikus inkvizíció Hollandiában, ahol a legnagyobb volt az anabaptisták száma, tízezrével égette el az embereket a máglyán, mert azt tartották, hogy azok keresztelkedhetnek meg, akik személyesen hisznek Jézus Krisztusban. Azok, akik segítették vagy bújtatták az eretnekeket, hasonló sorsra jutottak. Az anabaptisták legnagyobb csoportja Menno Simons tanítását követte, és mennoniták néven váltak ismertté. Menno így ír:
"[1539 körül] egy tisztességes és istenfélő embert, Tjard Reynderst letartóztattak azon a helyen, ahol én is megszálltam, azért, mert titokban - könyörületből és szeretetből - befogadott engem a házába, mint nincstelent és hajléktalant... [Jézus Krisztusba mint egyedüli Megváltóba vetett] hitének nyílt megvallása után kerékbe törték, és Jézus Krisztus bátor katonájaként kivégezték. Még ellenségei is elismerték róla, hogy makulátlan és istenfélő ember volt."
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
