Itt az Úr egyik szava, ami ma szól hozzánk. Az Ő szava a Biblia egyik ritkán észrevett sarkából szól hozzám (1. Kir. 19:15-16.):
"És monda az Úr néki (Illésnek) ; Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, kenjed királlyá Hazáelt Síriában, és Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királlyá Izraelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe."
Három embert kellett felkenni. Hazáelt, Jéhut és Elizeust. Ez egyszerű dolog és nem túl figyelemreméltó. Egész más dolog azonban az, ami valójában történt. Illés, ez a nagy próféta Isten parancsának kétharmadát nem hajtotta végre. Hazáéit és Jéhut nem kente fel. Végül is, azt sem olvassuk, hogy Elizeust ténylegesen felkente, de őt megkereste Illés. Amikor köpenyét Elizeusra terítette, Elizeus megkapta az Illésben lévő szellem "kettős mértékét". Azaz ugyanaz a Szellem, aki felkente Illést, ekkor felkente Elizeust, hogy hajtsa végre ugyanazt a megbízatást. Később Elizeus kente fel Hazáéit és Jéhut.
Most tehát egy nagyon fontos tényt látunk: az Illésnek szóló megbízatás Illés erejével átszállt Elizeusra. A távozó prófétáról két dolog helyeződött át az itt maradó prófétára. Elizeus megkapta Illés képességeit, de az a kenet Illés feladatát volt hivatott teljesíteni. Amikor Illés távozott, Isten megbízása és hatalma maradt és Elizeusra szállt. A megbízás átadható volt.
Ez isteni alapelv. Isten elhívása és hatalma átadható. A Nagy Megbízatás és a velejáró ígéretek tették a tanítványokat azzá, amivé végül váltak. Ugyanazt a megbízást és ugyanazokat az ígéreteket kaptuk meg örökségül tőlük, hogy megtehessük azt, amit az első tanítványok tettek, és azok lehessünk, amik ők voltak. Az apostolok örökösei lettünk.
Krisztus nekünk szóló megbízása sokkal fontosabb, mint Illésé volt és még a hozzá megígért kenet is nagyobb. Olvassuk el újra:
"Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mt. 28:19-20.).
Figyeld meg, itt azt olvassuk: "A világ végezetéig." Az egyik fordítás szerint: "A korszak legvégéig." Ebbe beletartozik a jelen, a holnap és az azon túli idő is. Ez azt jelenti, hogy ha Jézus megjelenne, és ma szólna hozzánk, ugyanezt mondaná. Jézus nem változott.
Az emberek tudni akarják, mit mond az Úr az egyháznak. Jézusnak kétségtelenül sok mondanivalója van, ahogy a Jelenések Könyvében levő, a gyülekezetekhez írt levelekből is kiderül. Ha viszont mi nem teljesítjük szorgalmasan Jézus már nekünk adott utasításait, Őneki csak egy mondanivalója van: "Igyekezz!" Azaz: "Halld, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!" Miért vársz újabb levélre, ha még az elsőt sem bontottad fel? Jézusnak nincs több szava hozzánk, amíg nem végezzük el a jelenlegi rendelkezéseit.
Sokan várnak Isten szavára, de csak akkor akarják hallani, ha azt mondja, ami nekik tetszik. Egyre várják, hogy Isten új irányt mutasson nekik. Honnan tudják azonban, hogy új irányt akar mutatni? Vagy hogy egy új, nagy kinyilatkoztatást tartogat számukra? Vagy hogy mélyreható oktatást fognak kapni Istentől? Én azt a régi üzenetet értettem meg Istentől, hogy Ő a régi irányt akarja követni, bizonyságtevő egyházat akar látni, evangelizációt a gyülekezetekben és azok által (1. Jn. 2:7). Hangsúlyozom: amíg ezt a fő parancsot nem teljesítjük, semmi sem érdekes.
A magam részéről hiszem, hogy alázatos magatartással kellene valóban imádkoznunk azért, hogy Isten korábbi embereinek köpenye nyugodjon meg rajtunk. Ha ők nem működtek volna hatalmasan az ébredésekben, akkor ma nem lenne egyház. Sokan közülük igazi Illések voltak. (Mindjárt mondok erről valami nagyon izgalmasat.) Felvállalták a Nagy Megbízatást és Isten legragyogóbb csillagaivá váltak. János Jézus fejével gondolkodott, amikor ezt írta: "Nem új parancsolatot írok nektek hanem régi parancsolatot, amit kezdettől fogva hallottatok" (1. Jn. 2:7). Jézus nem ad ki egyre újabb rendeleteket, ahogy a mai kormányok. Amit Ő egyszer kimondott, azt egyszer s mindenkorra mondta. Az Ő szava még mindig az Ő akarata.
Akármi újat is mond Ő, az már benne van az Ő Igéjében. Nincsenek magasabb rendű szentek számára elrejtett titkok. Az Ő utasítása egyszerűen ez: "Menj!"
Egyszer egy autós, aki a közlekedési lámpánál állt, nem vette észre, hogy a fény vörösről zöldre váltott. A mögötte váró ideges sofőr kiugrott a járművéből, és rászólt: "A lámpa azt mondja: Menj! A közlekedési miniszter személyes biztatására vár?" Isten zöld utat adott nekünk. Menjünk!
Most tehát egy nagyon fontos tényt látunk: az Illésnek szóló megbízatás Illés erejével átszállt Elizeusra. A távozó prófétáról két dolog helyeződött át az itt maradó prófétára. Elizeus megkapta Illés képességeit, de az a kenet Illés feladatát volt hivatott teljesíteni. Amikor Illés távozott, Isten megbízása és hatalma maradt és Elizeusra szállt. A megbízás átadható volt.
Ez isteni alapelv. Isten elhívása és hatalma átadható. A Nagy Megbízatás és a velejáró ígéretek tették a tanítványokat azzá, amivé végül váltak. Ugyanazt a megbízást és ugyanazokat az ígéreteket kaptuk meg örökségül tőlük, hogy megtehessük azt, amit az első tanítványok tettek, és azok lehessünk, amik ők voltak. Az apostolok örökösei lettünk.
Krisztus nekünk szóló megbízása sokkal fontosabb, mint Illésé volt és még a hozzá megígért kenet is nagyobb. Olvassuk el újra:
"Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mt. 28:19-20.).
Figyeld meg, itt azt olvassuk: "A világ végezetéig." Az egyik fordítás szerint: "A korszak legvégéig." Ebbe beletartozik a jelen, a holnap és az azon túli idő is. Ez azt jelenti, hogy ha Jézus megjelenne, és ma szólna hozzánk, ugyanezt mondaná. Jézus nem változott.
Az emberek tudni akarják, mit mond az Úr az egyháznak. Jézusnak kétségtelenül sok mondanivalója van, ahogy a Jelenések Könyvében levő, a gyülekezetekhez írt levelekből is kiderül. Ha viszont mi nem teljesítjük szorgalmasan Jézus már nekünk adott utasításait, Őneki csak egy mondanivalója van: "Igyekezz!" Azaz: "Halld, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!" Miért vársz újabb levélre, ha még az elsőt sem bontottad fel? Jézusnak nincs több szava hozzánk, amíg nem végezzük el a jelenlegi rendelkezéseit.
Sokan várnak Isten szavára, de csak akkor akarják hallani, ha azt mondja, ami nekik tetszik. Egyre várják, hogy Isten új irányt mutasson nekik. Honnan tudják azonban, hogy új irányt akar mutatni? Vagy hogy egy új, nagy kinyilatkoztatást tartogat számukra? Vagy hogy mélyreható oktatást fognak kapni Istentől? Én azt a régi üzenetet értettem meg Istentől, hogy Ő a régi irányt akarja követni, bizonyságtevő egyházat akar látni, evangelizációt a gyülekezetekben és azok által (1. Jn. 2:7). Hangsúlyozom: amíg ezt a fő parancsot nem teljesítjük, semmi sem érdekes.
A magam részéről hiszem, hogy alázatos magatartással kellene valóban imádkoznunk azért, hogy Isten korábbi embereinek köpenye nyugodjon meg rajtunk. Ha ők nem működtek volna hatalmasan az ébredésekben, akkor ma nem lenne egyház. Sokan közülük igazi Illések voltak. (Mindjárt mondok erről valami nagyon izgalmasat.) Felvállalták a Nagy Megbízatást és Isten legragyogóbb csillagaivá váltak. János Jézus fejével gondolkodott, amikor ezt írta: "Nem új parancsolatot írok nektek hanem régi parancsolatot, amit kezdettől fogva hallottatok" (1. Jn. 2:7). Jézus nem ad ki egyre újabb rendeleteket, ahogy a mai kormányok. Amit Ő egyszer kimondott, azt egyszer s mindenkorra mondta. Az Ő szava még mindig az Ő akarata.
Akármi újat is mond Ő, az már benne van az Ő Igéjében. Nincsenek magasabb rendű szentek számára elrejtett titkok. Az Ő utasítása egyszerűen ez: "Menj!"
Egyszer egy autós, aki a közlekedési lámpánál állt, nem vette észre, hogy a fény vörösről zöldre váltott. A mögötte váró ideges sofőr kiugrott a járművéből, és rászólt: "A lámpa azt mondja: Menj! A közlekedési miniszter személyes biztatására vár?" Isten zöld utat adott nekünk. Menjünk!
