Hadd idézzek az ő naplójából:
"Olyanok vagyunk, mint a pusztában kiáltó szó. Készítjük a dicsőséges jövő útját. A jövő misszionáriusai minden prédikációjukra megtéréseket kapnak majd jutalmul. Mi vagyunk az ő úttörőik és segítőik.
Ne feledjék el az éjszaka őreit - minket, akik dolgoztunk a homályban, amikor a sikert nem bizonyították megtérések, nem vidámította utunkat semmi. Nekik kétségtelenül több világosságuk lesz, mint nekünk, de mi is szolgálhatjuk Mesterünket olyan komolyan, és hirdethetjük az evangéliumot úgy, ahogy ők fogják."
Livingstone 1873-ban meghalt. Tehát mi több, mint 100 évvel később voltunk ott. Mi van Livingstone prófétai beszédével? Csak vágyakozás az? Örömmel mondom el, amit láttunk. Az oly rég elvetett mag már érett búzává fejlődött. Malawi népe ugyanarról az Istenről hallott, aki Livingstone-é is, ugyanarról az Üdvözítőről, aki Pálé is, és ugyanarról az evangéliumról, ami Péteré is. 16 napig voltunk ott, és több tízezer ember fogadta el Livingstone üzenetét, amint helyette és Jézus helyett prédikáltunk. Az üzenet az egész országban visszhangzott. A Szent Szellem a szívemhez szólt, és azt mondta: "Előző nemzedékek könnyein jársz."
Hirtelen mindent megértettem. Istenben egy olyan mozgalomban kapcsolódunk össze, ami az Ő korábbi munkásait is magában foglalja, és így mindannyiukkal egyek vagyunk. Az ő csapatukhoz tartozunk, az ő küldetésükhöz. Örömmel aratunk ott, ahol ők előttünk jártak. Nem azért aratunk, mert jobbak vagyunk azoknál, akik előttünk jártak, hanem csak azért, mert eljött az aratás ideje. A vetők is, az aratók is kapnak jutalmat az aratás Ura, Jézus szavai szerint. Ő azt mondta: "Aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt, hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen..Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok. Mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok”(Jn. 4:36-38.).
Itt az aratás ideje - hidd el! A világ tömegei megsokasodtak. A lehetőség óriási, izgalmas. Mi, ti, mindannyian kiváltságos kiválasztottak vagyunk az aratás feladatára. A siker perceiben tartson minket alázatban az a tudat, hogy nagyon sokat tettek már az elődeink itt sokkal a mi színre lépésünk előtt. A mi megbízatásunk az, hogy ne hagyjuk cserben a vetőket. Tartozunk nekik azzal, hogy kezünkbe vegyük a kaszát, vagy még inkább, hogy aratógépet használjunk. Az Illések, Pálok, a jusztiniánus vértanúk, a Livingstonok - mind ránk bízták a jövőt. Elvárták tőlünk, hogy hasznosítsuk a munkájukat. Nem lehetünk büszkék - csak megtisztelve érezhetjük magunkat.
