Gyakran a hívő törekvéseiből űznek tréfát. Izsákot ’örökösnek’ nevezték, és Izmael hallani sem szerette ezt. ’Nézd csak – mondja a törvényeskedő –, ez az ember nemrég még ismert bűnöző volt; most pedig azt mondja, hogy hisz Jézus Krisztusban, ezért tudja, hogy üdvözült és elfogadtatott, és biztos a mennyben. Hallottál már ilyen elbizakodottságot?’ Ő, aki örül a rabláncnak, gyűlöli egy szabad ember jelenlétét; ő, aki elutasítja Isten irgalmát, mert büszkén a saját érdemeiben bízik, haragszik arra, aki örvendezik, mert kegyelem által üdvözült.
Talán a kis Izsák, koros szüleinek gyermeke furcsának és különösnek tűnt a fiatal félvér egyiptomi számára. Senki sem olyan idegen embertársai számára, mint a fentről született ember. Azt hinnénk, hogy ha valaki az Isten ígéretében való hitben él, azt a világ leghelyénvalóbb és legtermészetesebb dolgának tartják, de nem így van. Ellenkezőleg, azokat, akik hisznek Istenben és e hit alapján cselekszenek, különös lényeknek tartják. Az utcán a rossz fiúk még mindig kigúnyolják a külföldieket, és a világias emberek még mindig kigúnyolják az igaz hívőket nem evilági lelkületük és életvitelük miatt. Számunkra ez örök tanúbizonyság, mert Urunk ezt mondta: ’Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ’ (Jn 15,19).
A hívőt ezerféle módon – sok közülük olyan kicsinyes, hogy említésre sem érdemes – lehet kitenni a ’kegyetlen gúnyolódás megpróbáltatásainak’, és neki fel kell erre készülnie. Végül is nem olyan nagy dolog az üldöztetés manapság, hiszen a máglyák már nem égnek, és hüvelykszorítókat sem használnak. Bátorság, jó testvérem! Ha ki is nevetnek, nem törik a csontod, és ha elég bátor vagy, hogy megvesd a lekicsinylést, álmodat sem zavarja semmi.
Az, hogy Izmael kigúnyolta Izsákot, csak egy annak az ellenségességnek a számtalan bizonyítéka közül, amely az asszony utóda és a kígyó ivadéka között van. E kettőnek a keveredése Ábrahám házában azáltal vált lehetségessé, hogy Ábrahám lement Egyiptomba, és hitetlen módon cselekedett a fáraóval szemben. Ekkor Sára kapott egy egyiptomi rabszolganőt, és a gonoszság bekerült a táborba. Sára egy rossz órában odaadta férjének a rabszolganőt; innen a tengernyi bánat. A meg nem újult ember hiába csatlakozik Isten népéhez, az nem fogja megváltoztatni a természetét. Egy Izmael hiába él Ábrahám táborhelyén, attól még Izmael marad. Manapság Isten igazságának legádázabb ellenségei a közösségünkben lévő idegenek, azok, akik az egészséges evangéliumi tanítás hívőit úgy tüntetik fel, mint idegeneket azokban a gyülekezetekben, amelyeket az Írás tanaira alapoztak. Idegenekké tesznek minket saját országunkban. Elnézőek mindenféle eretnekséggel, de a kegyelem tanaiban hívőt kigúnyolják mint régimódi és bigott embert – mint elkésett halandót, akinek gyorsan keresnie kellene egy sírt, ahol eltemetheti magát. De aki bízik Istenében és hisz szövetségében, képes lesz túlélni a gúnyolódást, mert a Krisztus miatti szégyen nagyobb gazdagság, mint Egyiptom összes kincse. Semmiképpen sem szégyen Istenben bízni. Ellenkezőleg, a jó emberek számára becsületbeli kérdés bízni abban, aki hű és igaz, és ha szenvedniük kell ezért, örömmel teszik. Övezzétek fel hát magatokat szent bátorsággal, ti, akik kegyelem és hit által tanultatok meg Isten ígéretén élni. Nem a nagy Családfő volt-e, akit megvetettek és elutasítottak az emberek? Vajon a többi testvérnek nem kell-e az Elsőszülötthöz igazodnia? Ha részt vállalunk Krisztus szenvedéseiből, részesei leszünk dicsőségének is; annak okáért vegyünk ki részünket a Megfeszítettnek, minden dolog örökösének szenvedéséből és sorsából.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
