És hát ott feküdtem még pontosan 12 hónapig, mielőtt elfogadtam a gyógyulásomat. Mert bármennyire is Isten akarata volt, hogy éljek, nem tehetett kivételt velem. Ugyanúgy kellett elfogadnom a gyógyulásomat, mint bárki másnak, és 12 hónapra volt szükségem, hogy ezt belássam. Látjátok, hónapokig vártam arra, hogy meggyógyítson, de nem tette meg. Ha te is arra vársz, hogy meggyógyítson, nem fogja megtenni. Csak az idődet vesztegeted. De ha elkezded olvasni az Igét, ezzel előmozdítod a gyógyulásodat, és ha elkezded elfogadni, amit Ő már megszerzett számodra, akkor meg is kapod. Látjátok már, hogy miért érdekel annyira ez a téma? Rengeteg elméletet tanítanak a Biblia tényei helyett.
Nos hát ezt szerettem volna átadni nektek, és ezt tapasztalatból ugyanúgy ismerem, mint a Bibliából. Amikor egy ember meghal, elhagyja a fizikai testét, de nem marad kevésbé ember, mint amikor itt élt, ebben a testben. Velem is megtörtént, a gazdag emberrel is, Lázárral is. Pál azt mondja a 2 Korinthus 5-ben, melyet már idéztünk: „Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből [távol lenni a testtől], és elköltözni az Úrhoz.” És azután a Filippi 1,21-24-ben: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom. Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb; De e testben megmaradnom szükségesebb ti érettetek.”
Pál így ír: Számomra az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. És mégis e testben tartózkodni hasznosabb értetek. Hogy melyiket válasszam; nem tudom. Álljunk meg itt egy pillanatra. Pál azt állítja, hogy mindez rajta múlik. Nem tudja, mit válasszon; itt éljen, vagy meghalván elköltözzön. Vannak, akik azt mondják: „Ó, ez mind Isten kezében van.” Nem, ez a te kezedben van! Ez az a pont, ahol sokan elhibázzák. Azt hiszik, Istenre kell bízni, hogy meghalnak-e vagy sem, és nincs elég érzékük ahhoz, hogy belássák, így a dolgot az ördögre bízzák, mert az ördög a halál szerzője, nem Isten. Pál pontosan úgy halt meg, ahogy meg akart halni. Azt mondta, nem tudom, hogy melyiket válasszam. Nem így mondta? Nem azt mondta, hogy nem tudom mi az Isten akarata, nem tudom, hogy Isten mit választ a számomra, ezért imádkozom, hogy Isten akarata meglegyen. Nem, és ezerszer is NEM! Itt szoktuk elhibázni. Nem tudom, hogy melyiket válasszam, azaz ebben az ügyben én fogok választani. Még nem tudom, még nem vagyok benne biztos - mondta Pál -, hogy azt választom-e, hogy itt maradjak még egy ideig, vagy elköltözzem.
Szeretném kérdésekre válaszolva folytatni. Vannak, akik azt kérdezik tőlem: „És mit kezdesz azzal az igével - mivel azt mondtad, hogy meghaltál és visszajöttél -, mely szerint 'Elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet.'?” Erre azt felelem: „Semmit sem kezdek vele.” De végigolvasva a Bibliát találtam jónéhány embert, aki meghalt és visszajött. Nem „feltámadtak”, csak „feléledtek”. Hogy mit kezdjünk ezekkel? Valahol csak voltak, nem? Mi a helyzet Lázárral, aki napokig halott volt és mégis feltámadt? Ebből is látszik, hogy sok ige, amit idéznek, nem azt tartalmazza, amire közben gondolnak. Beleolvasnak olyan dolgokat abba a versbe is, ami nincs benne. A Zsidó 9,27 azt mondja: „És amiképpen elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet.” Ez nem azt jelenti, hogy az emberek csak egyszer halhatnak meg; más szavakkal, hogy mindenkinek megvan a kijelölt ideje. Mindazok az emberek az Ó- és az Újszövetségben, akiket Isten és Krisztus föltámasztott a halálból, újból meghaltak. Tehát nem szükséges, hogy bármit is kezdjek ezzel a problémával.
