(15,16) A zene mind az ÓSZ-ben, mind az ÚSZ-ben az istentisztelet lényeges részét képezi. A dicséret és öröm új énekeit, melyeket Isten az Ő népének szájára adott (Zsolt 40,3) a Szent Szellem ihlette (Ef 5,18-19). A zene bűnbánatot is kifejez (pl. Zsolt 32 és Zsolt 51) és vigaszt a szomorúságban (pl. Zsolt 27). A nyilvánosság előtti zenénél és éneklésnél, amellyel Istent dicsérik, a Szentírás kiemelkedő tehetséget kíván meg (1Krón 15,22; vö. 1Krón 15,16-16,43; 25,1-7).
(16,37) A régi szent sátort már kettéosztották; a frigyládát Sionba vitték (lásd 1Krón 11,5 jegyzetét), míg a rézoltárt mindenesetre, és talán a szentély edényeit is, a gibeoni magaslaton helyezték el (2Móz 25,23-40; 37,10-28; 40,22.27). Asáf és az énekesek a frigyláda előtt maradtak (1Krón 6,31-47; 15,16-19; 16,5; 25,6), míg a papok a szent sátor szolgálatában álltak Gibeonban (16,39). A helyzet zűrzavaros volt (vö. Zsid 9,1-7). A templom fölépítésével úgy látszik helyreállt az isteni rend.
(21,25) Ellentmondást véltek fölfedezni a két beszámoló között, ahogy az a 2Sám 24,24-ben és ahogy itt van leírva. Az előző igében a szérű (héberül goren), ebben a versben pedig a szérű telkének (héberül makom) áráról van szó, azaz arról a területről, amelyre később a templomot, annak tágas tornácaival, fölépítették (2Krón 3,1). Dávid 50 ezüst siklust fizetett a gorenért; 600 arany siklust a makomért.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
